|
Post by Themis Gatela on Feb 7, 2017 20:14:56 GMT
Piszkos munkaRésztvevők: Nicolaj Vostok, Kelly Brooks, Themis Gatela (KM)
- = Prológus = - Két öltönyös férfi ült a SanDisk Corporation milpitasi központjának konferenciatermében. Induláshoz készülődtek, az asztalon aktatáskák hevertek és odakint, az üveglapos irodaajtón túl látni vélték a titkárnő árnyalakját, amint a saját íróasztala körül sürgölődik.
- Nincs sok kedvem Los Angelesbe utazni - közölte a csíkos nyakkendős, színes bőrű férfi. Mély hangja kellemes, megnyugtató hatást gyakorolt azokra, akik hallgatták, ezért elég gyakran küldték tárgyalásokra a cégvezetőség nevében. Ezúttal is hasonló helyzet állt elő, és nem is ellenkezett volna új feladatával kapcsolatban, ha a soron következő tárgyalás helyszíne mondjuk Phoenix, New York vagy Québec. Los Angelessel kapcsolatban azonban komoly fenntartásai voltak és ez irányú aggályait nem is volt rest szóvátenni. - Miért nem tudtak egyenesen iderepülni, San Joséba?
- Ők a befektetők, ők diktálnak - vonta meg a vállát kollégája, egy szőke hajú, feltűnően fiatal, széles vállú férfi. Egyszínű, mélykék nyakkendőt viselt, de méregdrága öltönyén túl is lerítt róla, hogy vagyonos ember lehet. A névtábláján, amelyen az Eric Roseline név szerepelt, éppen lecsippentette a mellzsebéről. Miután a mellette ülő férfi rosszalló pillantásokkal méregette őt, nagyot sóhajtott és széttárta a karjait. - Mi kezdeményeztük a tárgyalást, Hammond, de meghagytuk a németeknek, hogy kiválaszthatják a találkozó helyszínét. Talán ezzel a dologgal is hatni próbálnak ránk. Mintha próbára tennék az elkötelezettségünket.
- Nagyon érdekes meglátás - dohogott Hammond Baylee. - De ha valóban így áll a helyzet, akkor elég rosszul mérték fel a helyzetet! Ugyan melyik üzletfél kockáztatná a testi épségét amiatt, hogy megtartson néhány kiszakadni vágyó befektetőt egy olyan vállalatban, amely nélkülük is képes a gazdasági növekedésre?
- Az érintett területeket lezárták - szögezte le Eric, bár a lelke mélyén kétség mardosta. Az utóbbi két hétben senki sem ment szívesen Los Angeles közelébe, attól való félelmükben, hogy újabb bombatámadás történik. Hiába bizonygatta a kormány és minden hozzájuk tartozó rendvédelmi szervezet, hogy a tényleges veszély elhárult, egy atombomba felrobbantása komoly károkat okozott a jelenlegi politikai elit megítélésében és a beléjük vetett bizalomban. De az üzleti élet teljesen más nézetek szerint működött, és kettejüknek azt a feladatot szabták, hogy képviselniük kell a vállalat érdekeit. - Nincs mit tenni, Los Angelesbe kell repülnünk. Ha tetszik, ha nem.
A fiatal férfi Rolex karórájára pillantott és hirtelen felpattant a székéből.
- A szentségit, már ennyi az idő? - kiáltotta meglepetten. - Azonnal el kell intéznem még egy telefont, mielőtt elindulunk! Öt perc múlva a kocsinál találkozunk! - A következő másodpercben már az ajtón túl lépdelt, végigsietett a folyosón és eltűnt az első leágazás mögött.
Hammond kérdőn nézett utána, de egy szót sem szólt. Intett a titkárnőjének, hogy rendezze az aktatáskák tartalmát, majd elindult, hogy igyon még egy kortyot, mielőtt a rövid, de annál fáradalmasabbnak ígérkező útnak nekivágnak.
Nicolaj Vostok
A SilverBow egyike volt azoknak a biztonsági cégeknek, akiket egy jellegtelen nevű német fedőcég megkeresett azzal a feladattal, hogy üzletemberek egy hamarosan Los Angelesbe érkező csoportját itt tartózkodásuk alatt állandó védelemben részesítsék. Az intézkedés szükségességét azzal indokolták, hogy a közelmúltban történt terrorcselekmények hatására nem érzik magukat biztonságban a városban és szeretnék profi szakemberekre bízni testi épségük, valamint értékes javaik megőrzését.
Miután megállapodtak az anyagiakban, a SilverBow vezetősége egy több oldalas dokumentumot kapott az üzletemberek Los Angelesben tartózkodásának várható időtartamáról, időbeosztásáról, előre rögzített találkozóinak időpontjáról és helyszínéről, azokról a személyekről, akikkel találkozni fognak, valamint már lefoglalt szálláshelyük címéről és az általuk kibérelt autókról, amelyek a tervek szerint a reptéren fogják várni őket. Egy oldalon csak az érkezők névsorát listázták, fotóval illusztrálva. Mindeddig az igazgató úgy hitte, sétagalopp lesz ez a munka az emberei számára, és úgy gondolta, azokra bízza, akik már jó ideje nem kaptak konkrét feladatot.
Azonban amikor átfutotta a névsort, megakadt a tekintete a csoport vezetőjének nevén: Andrew Saeger. Egy Európa szerte neves és befolyásos német befektetőcsoport képviselője, akiről azt pletykálták, hogy képes bevetni minden eszközt annak érdekében, hogy elérje a céljait. Egy ilyen ember mindig okozhatott bonyodalmakat, ráadásul magyarázattal szolgált arra is, hogy Saeger nem csupán az atomtámadás utóhatásaitól tart, hanem valamilyen múltbeli vagy jelenbeli ellenségtől, aki jó eséllyel felbukkanhat Kaliforniában. Amint befejezte a kapott anyagok átolvasását, azonnal a telefonért nyúlt és beütötte Nicolaj Vostok telefonszámát. A telefon kicsörgött, majd egy morózus férfi hang szólalt meg a túloldalon.
- Nicolaj, meló van - mondta minden köntörfalazás nélkül. Katonaemberként hiába dolgozott a civil szférában, a gondolkodásmódján nem lehetett megváltoztatni. - Gazdagék jönnek Berlinből tárgyalni. Teljes körű személyvédelmet kérnek, több napra. cserébe szép summát fizetnek. Gyere be és megbeszéljük a részleteket! Összeállítok egy csapatot, akik szóba jöhetnek a munkával kapcsolatban. Igyekezz!
Miután letette a kagylót, újra kezébe vette a papírokat. Bár az íróasztalán egy jókora képernyő fénylett, szerette a régimódi dolgokat, így például az elektronikus üzenetben átküldött információkat is kinyomtatta, hogy jobban áttekinthető legyen. Egyesek ezt felesleges pazarlásnak és időpocsékolásnak vélték ezekben a modern időkben, de a SilverBow vezetője megmaradt olyannak, amilyen mindig is volt: praktikus, tárgyilagos embernek.
Themis Gatela
// Előzmény //
Themis beütötte az e-mailben kapott számsort és lenyomta a hívógombot. A telefonját összekötötte a laptopjával és elindított egy titkosító programot, amit korábban saját használatra írt. Ez a program megakadályozta, hogy bemérjék a hívás helyét. Bár a program nem volt feltörhetetlen, lelassította az utána nyomozókat annyira, hogy mire rátalálnak a hívást kezdeményező vagy a hívott fél pontos tartózkodási helyére, már rég maga mögött hagyja az adott helyszínt. A hajdani FBI ügynök eltöprengett rajta, hogy évekkel ezelőtt még nem volt szüksége semmi okoskodásra ahhoz, hogy egy egyszerű telefonhívást elintézzen, és egy rövid időre elmerült a régi szép idők emléktengerében. Mielőtt túlságosan elkalandozott volna, kirázta a fejéből az oda nem illő gondolatokat és a soron következő beszélgetésre összpontosított.
A telefon néhány másodpercig kicsöngött, majd halk sistergés jelezte, hogy valaki fogadta a hívást.
- Örülök, hogy elfogadta a megbízást - csendült fel egy mesterségesen eltorzított hang. Nem lehetett megállapítani, hogy férfi vagy nő a hang gazdája és így tökéletes névtelenséget biztosított a telefonálónak.
Themis kivárt pár pillanatig. A közvetítőjével mindig kötetlenül beszélgetett, ilyen és ehhez hasonló számítógépes trükkök nélkül, de egy vadidegen megbízóval szemben ő sem viseltetett másképp, így hasonló hangorgánumon felelt.
- Elolvastam az átküldött anyagokat és végeztem egy kis kutatást is - mondta Themis. - Tudnia kell, hogy a célpont felbérelt egy biztonsági szolgálatot annak érdekében, hogy megvédjék magukat a magához hasonló alakoktól. Ez megdobja a tarifát.
A férfi elmormogott néhány szitokszót, de Themis nem értette tisztán, hogy pontosan mit mondott. Nem is érdekelte különösebben. Elégedett mosollyal nyugtázta ugyanakkor, hogy tudott újat mondani a megbízójának; ez máris azt jelentette, hogy előnybe került az együttműködésükben. Ez nyilván nem tetszett az ismeretlen fickónak, miután hasonló következtetésekre jutott.
- A fizetség fix - közölte ellentmondást nem tűrően. - Esetleg hajlandó vagyok állni bizonyos felmerülő költségeket, de csak végső esetben.
- Legyen - hagyta helyben Themis. Ha úgy alakul, úgyis ki fogja facsarni a még több fizetséget. - Mit akar, milyen időközönként tájékoztassam?
- Legközelebb akkor hívjon, ha elvégezte a feladatot. A felmerülő problémákat magának kell orvosolnia - felelte a megbízó.
Themis csak úgy magának bólintott egyetértése jeleként.
- Ha új információja van, küldje ugyanoda, ahová az előző üzenetét is küldte. Máskülönben hívom, amint elvégeztem a feladatot. - Themis nem várta meg, hogy a fickó bármit is válaszoljon, egy puha pöccintéssel az érintőképernyőn bontotta a vonalat.
|
|
|
|
Post by Nicolaj Vostok on Feb 11, 2017 22:14:50 GMT
Csinálta a napi rutinját. Azaz kicsit kiment a lőtérre és gyakorolt. Először egy kis céllövészet, majd a cég alkalmazottainak fenntartatott szituációs lőtérre ment. Talán még ez tudta leginkább utánozni a valóságot. Szüksége volt egy kis gyakorlásra, hiszen jó darabig nem tartott lőfegyvert a kezében, mielőtt csatlakozott volna a céghez. Ez a tudás pedig nem örök. Épp végzett és ment volna egy kicsit lelazítani az izmait, amikor csörög a mobilja. Nem épp a legújabb modell, de igencsak megbízható. Így neki tökéletesen megfelel. Ahogy a kijelzőre pillant látja, hogy nem más keresi, mint a főnök. Talán két csillagosként vonult vissza az amerikai seregből. Ez pedig meg is látszott rajta és a temperamentumán. - Hallgatom! – szól bele, miután felveszi a telefont. Majd türelmesen hallgatja. Úgy fest, hogy komoly meló van. A főnök pedig rá gondolt. Igencsak hízelgő. - Fél óra, és benn vagyok. – mondja a választ. Majd gyorsan inkább a tusoló felé veszi az irányt. Aztán pedig öltözik. Majd a portán még magához veszi a fegyverét és távozik. Gyorsan fog egy taxit, majd megadja a címet is. Amint beért, biccent az őröknek, akik egy gyors ellenőrzés után át is engedik a kapukon. Fel is sétál a tábornok irodájához, ahol biccent a titkárnak, majd kopog az iroda ajtaján. Amint engedélyt kap belülről, be is lép. Tiszteleg, majd vigyázz állásba vágja magát. A megszokás nagy úr, még jó pár év távlatából is. - Hívatott, uram. – mondja, majd várja, hogy közöljék a részleteket vele is.
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 12, 2017 18:21:59 GMT
Nicolaj Vostok
A biztonsági szolgálat vezetője barátságosan biccent, mikor megérkezel, de nem tudja megállni, hogy szó nélkül hagyja az iménti katonás köszöntést és tiszteletadást.
- Le a kezekkel, Nicolaj - mondja türelmesen, egy cseppet talán kioktatóan. - Magáncég vagyunk, nem a hadsereg. Nos, foglalj helyet!
Miután hellyel kínál és letelepedsz az íróasztala túloldalára, gyorsan előkeres néhány papírt, ami a soron következő megbízás részleteit tartalmazza, majd magyarázni kezd.
- Egy német befektetőcsoport képviselői üzleti tárgyalásra utaznak Los Angelesbe. A csoport vezetőjének neve Andrew Saeger. Nagy hal Európában. Összesen hat fő, itt van minden róluk, amit fontos lehet tudni. - Egy hat oldalas aktát nyújt át, ami a négy férfi és két nő fotóval ellátott adatlapját tartalmazza a legalapvetőbb adatokkal, mint például név, elérhetőség és társadalombiztosítási azonosító vészhelyzet esetére. - A tervek szerint jövőhét hétfő reggel érkeznek a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőtérre, ha a pilótájuk tartani tudja az ütemtervet, akkor reggel 8 óra 20 perckor szállnak le az egyik magánkifutón. Két autó várja majd őket, két fekete GMC Yukon terepjáró, ezeket egy belvárosi cégtől bérelik és egész itt tartózkodásuk idejére rendelkezésükre állnak.
- Az érkezésük után egyenesen a szálláshelyükre mennek, három szobát foglaltak a Four Seasonsban, Beverly Hillsben, a Wilshire Boulevardon. Az első üzleti találkozójukra délben kerül sor, a további időbeosztásukat és tervezett találkahelyeiket ezen a lapon találod - mondja, miközben egy újabb paksamétát nyújt át. - A foglalásuk szerint négy napot terveznek eltölteni a városban, de mindig ugyanazzal a partnerrel fognak találkozni. Azt egyelőre nem kötötték az orrunkra, hogy kikkel tárgyalnak, az előzetes kockázati felmérések alapján majd meglátjuk, hogy tudnunk kell-e, vagy sem.
Az igazgató tartott egy rövid szünetet, megvárta, amíg gyorsan végigböngészted a kapott dokumentumokat, aztán folytatta.
- Remélem, eddig tetszik a meló, ugyanis rád gondoltam, mint a biztonsági csapat vezetőjére - közölte egyszerűen. - Most pedig meg kell beszélnünk, hány főre van szükséged a napi huszonnégy órás védelemhez és az állandó autós, valamint gyalogos kísérethez. Azt is figyelembe kell venned, hogy a robbantások utózöngéi miatt még mindig fokozott a rendőri aktivitás a városban és több helyen útlezárások akadályozzák a közlekedést. Várom az észrevételeidet és a javaslataidat.
Themis Gatela
Themis unottan bámulta a laptopja képernyőjét. A város nyugati oldalán bérelt olcsó, alulbútorozott, másfél szobás apartman nappalijában ült egy kényelmes priccsen, ölében a laptoppal. Egy hónappal korábban, május elején lépte át a déli határt és néhány napig San Diegóban húzta meg magát. Arra várt, hogy felkeltse valakinek az érdeklődését, de legnagyobb szerencséjére és őszinte megkönnyebbülésére senkinek sem tűnt fel, hogy visszatért az államokba. Megnyugodott, mert ez azt jelentette, hogy a hamis személyazonosságai még mindig hatékonyan működnek.
A mexikói határon való átkelést a határ északi oldalára eleve körülményessé tette, hogy néhány kétes kinézetű fickó a nyomába eredt a nyílt utcán. Annak érdekében, hogy kerülje a feltűnést, tömegközlekedési eszközöket választott és buszra szállt, de miután két rosszarcú fickó molesztálni próbálta, kénytelen volt leszállni alig két megállóval később. A férfiak ekkor is követték, Themis pedig szándékosan egy sötét, eldugott sikátorba menekült, ahogyan azt a megriadt és ösztönből cselekvő, védtelen lányok tennék hasonló helyzetben. Csakhogy Themis messze nem volt kiszolgáltatott, így amikor a két megtermett alak befordult a sarkon, a démoni külsejű nő egy-egy gyors lövéssel leterítette őket. Hangtompítót használt, bár így is aggódott amiatt, hogy valaki vagy valakik meghallhatják őket.
A kettős gyilkosság még most is komoly lelkiismeret furdalást okozott számára és nagyon nehezen tudta elnyomni az egyre erősődő kétségbeesést, ami hasonló helyzetekben hajlamos volt rátelepedni a lelki nyugalmára. Themis nem volt gyilkos és nem volt híve az erőszaknak, ezért mindig gondot okozott neki az, hogy meghúzza a ravaszt. Élete során akkor gyilkolt először, amikor felkutatta és kivégezte a barátja haláláért felelős kettős ügynököt. A bosszúvágy hajtotta előre azokban az időkben és nem tudott gondolkodni. Alig várta, hogy megtegye és leszámoljon a célpontjával. Nem bánta meg a tettét, de rövid ideig súlyos depresszióval küszködött és csak úgy tudott felülkerekedni a történteken, hogy az életben maradásáért kellett küzdenie.
A Szövetségi Nyomozó Irodánál eltöltött időszak és az azt megelőző kiképzése során megtanulta, hogy nem szabad hezitálnia, ha életveszélyes helyzetbe kerül, mert egy FBI ügynök élete sokkal fontosabb, mint néhány bűnözőé, akik egyébként is rácsok mögött rohadnának. Ezt a gondolatot igazságosság szempontjából magáévá tudta tenni, de az az alapvető tény, hogy kiolt egy emberi életet, legyen az bármilyen sötét és erőszakos, mindig megviselte. Tartott attól, hogy a pillanatnyi megingásából még fakadhatnak problémák, de a történtek után gyorsan kapcsolt, ellopott egy autót, amit a határ közelében elrejtett, majd gyalogosan közelítette meg az ellenőrzőpontot és szerencsésen átkelt a határon. A fegyvereit és törvénytelen felszereléseit egy csempészbanda segítségével jutatta át az anyaországba, bár a minimális holmiért cserébe elég sok pénzt kellett fizetnie. Mostanra azonban a legtöbb dolog a helyére került, és miután senki sem zaklatta San Diegóban, a megérzéseitől vezérelve Los Angelesbe utazott.
Miután megérkezett, máris megbánta a döntését. Az egyre szaporodó terrorcselekmények miatt fokozott biztonsági intézkedéseket helyeztek kilátásba és a rendőrjárőrök száma jelentősen megszaporodott szerte a városban, ami kedvezőtlen hatással volt Themis munkájára. Azok a kapcsolatai, akiktől munkát remélt, meghúzták magukat vagy elutaztak máshová és egyre inkább úgy tűnt, hogy nincs keresnivalója az angyalok városában. A valenciai bombarobbantás minden józan gondolkodású emberhez hasonlóan rá is komoly hatást gyakorolt. Mindig is szerette a hazáját és azt a munkát is, amit az FBI ügynökeként végzett, ezért legszívesebben egyenként kutatta volna fel a terroristákat, hogy élve felkoncolja őket. A szíve arrafelé húzott, hogy segítse a hazáját ebben a nehéz és borzalmas időszakban, de egy hang a fejében folyamatosan azt suttogta: ők ugyanarra a sorsra juttatnának téged, mint a terroristákat.
A terrorelhárítás ügynökei és a különböző hatósági szervek végül megbirkóztak a feladattal, a robbantás óta már két hét telt el, és az élet nagyon lassan, de kezd visszatérni a régi kerékvágásba. A tömeges elvándorlást sikerült lelassítani, és ahogy Themis tapasztalta, a városban maradt lakosság ahelyett, hogy feleslegesen pánikolna, segít azoknak, akik elszenvedni voltak kénytelenek ezt a tragikus csapást. Az összefogás és az egymás felé nyújtott baráti kéz még Themis szívét is megmelengette, és ezek voltak azok a pillanatok, amikor elgondolkodott, hogy talán mégis a törvényes igazságszolgáltatást kellett volna választania annak idején, nem pedig az önbíráskodást. Ebben a helyzetben kapott egy titokzatos emailt, ebben a helyzetben fogadott el egy megbízást és emiatt figyelte most a laptopja képernyőjén átfutó adatsorokat.
Andrew Saeger. Közismert német származású üzletember, aki gyakran bonyolít le jelentős összegekről szóló üzleteket az Egyesült Államokban és Európában. Saeger ezúttal is üzleti ügyben érkezett Los Angelesbe, és Themis eleinte komolyan tartott attól, hogy a megbízója félreérti az ő szakmai kompetenciáit és bérgyilkossággal bízza meg őt, azonban a mellékelten csatolt dokumentukból kiderült, hogy erről szó sincs. A megbízó információkat akart, olyan adatokat, amiket Saeger mindig magánál hordott és ami az üzleti életben szerzett tekintélyének jóval előre megágyazott. Themis nem volt elég álszent ahhoz, hogy tudja, hogyan működtek ezek a dolgok: a fickó nyilván saját szakembert tartott, akinek semmi egyéb dolga nem volt, mint az adatbányászat. Összeszedni hiteles információkat azokról az üzletfelekről, akikkel partnerségben állt, és zsarolással érte el azokat a valóban impozáns eredményeket, amelyek híressé tették felsőbb körökben. Sokkal egyszerűbb és elegánsabb megoldás volt, mint korrupcióval próbálkozni. Ugyan, egy milliomos üzletembert hogyan is lehetett volna pénzzel megvesztegetni? Ha valaki rá akarta erőszakolni az akaratát egy kellően erős akaratú emberre, akkor meg kellett tudnia róla mindent, amit valaha rejtegett.
Themis elhúzta a száját. Úgy tűnt, éppen egy olyan játszmába csöppent bele, ahol évek óta működő taktikáját akarták felhasználni Saeger ellen, és ennek a virtuális hadjáratnak ő lehetett az egyik kulcsfigurája. Miután belegondolt a lehetséges következményekbe, kellően őrültnek ítélte az ötletet ahhoz, hogy belevágjon a dologba, azonban azt már most látta, hogy a rendelkezésére bocsájtott előleg messze nem fedezi majd a kiadásait. Állandó bázisra lesz szüksége ahhoz, hogy a munkáját nyugodtan végezhesse, és az autója bérleti szerződését is meg kell hosszabbítania, hogy állandóan nyomon kövesse Saeger mozgását, amíg a városban tartózkodik. Az első teendők közé tartozott, hogy tervet kovácsol a célpont követésére, valamint az adatok beazonosítására. Ehhez először azt kellett megtudni, hogy Saeger mikor és hová érkezik, valamint utána kellett nézni az általa felbérelt biztonsági szolgálat emberinek is.
- Lássunk hozzá - mormolta csak úgy az orra alatt, majd megropogtatta az ujjait, amelyek máris sebes táncukat járták a laptop klaviatúráján.
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 19, 2018 13:16:22 GMT
Themis Gatela
Odakint már sötétedett, mire Themis hátradőlt, hogy kinyújtóztassa elgémberedett végtagjait és megmozgassa a lapockáit, majd sóhajtott egy nagyot és megdörzsölte a szemeit. Újra elkövette azt a hibát - az irodai dolgozók vagy a programozók többségéhez hasonlóan -, hogy a képernyő folyamatos figyelése mellett alig pislogott, így a szeme gyorsan kiszáradt és elfáradt. Themis abban a pillanatban tudta, hogy szünetet kell tartania; már órák óta görnyedt a laptopja felett és szüntelenül kutatta azokat az információkat, amelyek a soron következő munkája elvégzésében segítségére lehetnek. Rábökött a mentés gombra és bezárt minden munkaablakot, majd összecsukta a laptopot és a szellőzőnyílásokkal felfelé a padlóra tette. Feltápászkodott a priccsről és kibotorkált a konyhába, ahol nem volt egyéb bútor, mint egy fagyasztóláda nélküli, derékmagasságú hűtőszekrény, egy kétszemélyes étkezőasztal, két szék és egy magányosan árválkodó vízcsap, alatta vízgyűjtő edénnyel. Themis kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját és egy félig teli ásványvizes palackot vett ki belőle, hogy aztán jóízűen elfogyassza a palack enyhén buborékos tartalmát. A kiürült műanyagpalackot hanyag módon összegyűrte és a sarokba dobta - éppen oda, ahová az összes többi szemetet gyűjtötte fekete zsákokban, az ablakpárkány közelebbi sarka alatt. Nem szívlelte különösebben a szemét látványát, de minél kevesebbet akart mutatkozni, így mindaddig, amíg tehette és amíg nem kezdett hozzá az akció gyakorlati megvalósításához, meghúzta magát a négy fal között.
Mialatt fel s alá sétált a lakásban valamint bemelegítőgyakorlatokat végzett, hogy kielégítse a szervezete alapvető mozgásigényét, egyszer-kétszer az ablak mögé lépett, hogy a függvény takarásában kikémlelje az utcai történéseket. Bár a bombarobbantás bizonyos mértékben és értelemben megváltoztatta a város földrajzi összképét, de most, hogy javában zajlottak a kármentési munkálatok és mechanikusan elszeparálták a sugárfertőzött területet, a robbantás a város lakosságára gyakorolt társadalmi hatása minden várakozást felülmúló módon tetőzött. Az emberek ugyanis segítettek egymáson és ami Themis számára a legszembetűnőbb volt, hogy hittek Wayne Palmer elnök személyében, aki az ellene elkövetett gyilkossági kísérlet miatt a szó legszorosabb értelmében osztozott az ország tragikus sorsában. Wayne Palmer röviddel a merénylet után visszatért az elnöki hivatalába, hogy végigvezesse a nemzetet egy katasztrófákkal és akadályokkal teli rögös úton. Tette mindezt úgy, hogy a felépülése láthatóan több időt vett volna igénybe, mint amennyi a rendelkezésére állt. De Wayne Palmer a kamerák elé állt és szólt az emberekhez, és ami a legfontosabb, hogy megmutatta: ha az elnök túlélt egy orvtámadást és felállt a sérüléseiből, akkor Amerika is feláll majd és látni fogja a világ, ahogy újra egyesült, erős és feltartóztathatatlan nemzet lesz.
Themis emlékezett az elnök néhai testvérére, David Palmerre, aki az ezredforduló után négy évig vezette az országot. A meggyilkolt demokrata politikus emlékét méltó módon őrizte az amerikai nép, az iránta tanúsított tisztelet és megbecsülés soha el nem múló nyomaként szolgált egy arra érdemes elnöknek. Themis ugyan a legkevésbé sem szívlelte a politikát és korábban, a Szövetségi Nyomozó Iroda munkatársaként minden eszközzel igyekezett távol tartani magát az ilyesfajta játszmáktól, azt azonban el kellett ismernie, hogy az országon belüli politikai manipulációk gyakran nagyobb veszélyt jelentettek a belbiztonságra, mint az ellenséges országok aljas törekvései. Valami hasonló megesett az ő életében is: megvívta a saját belső harcát, amikor kiderült, hogyan vesztette el azt az embert, akit mindennél és mindenkinél jobban szeretett. A történtek ellenére Themis nem feledkezett meg a szolgálatba lépésekor fogadott esküről és identitásából fakadóan nem is átallott betartani a fogadalmát. Bár az élete egészen más fordulatot vett, mint ahogy ő azt korábban képzelte volna, igyekezett megőrizni a szívében azokat az irányelveket, amelyek egy jó hazafit jellemezték. Éppen ezért ugyanúgy aggódott Wayne Palmer sorsáért, mint bárki más, aki pártszimpátiától függetlenül szerette és óvta Amerikát.
A bombatámadás óta eltelt két hét során persze nem az összetartozás volt az egyetlen emberi tulajdonság, ami jócskán felütötte a fejét. Akadtak a lakosság körében renitens gócpontok, amelyek anarchiába akarták süllyeszteni az országot, felhasználva a kaotikus állapotokat, és Themis biztos volt abban, hogy a békés átmenet nem lehet hosszútávú. Sajnos időről-időre felbukkannak majd olyan személyek, akik anyagi vagy politikai szempontból, de nyerészkedni akarnak a tragikus események felett, tőkét kovácsolni a későbbi életükhöz, eljuttatni magukat egy olyan állapotba, amire más különben, normális körülmények között semmi esélyük nem lenne. Most azonban egy erős kezű férfi lakta a Fehér Házat és Themis bízott az elnök józan ítélőképességében.
Mialatt messzire kalandozott gondolataiban, visszaballagott a nappaliba és elnyúlt az oldalfalhoz állított heverőn. Szükségét érezte egy pihentető alvásnak és teljes szívéből vágyott is rá, még a tudatalattija is azt mondatta vele, hogy ebben a lakásban biztonságban van; ha eddig nem tűnt fel senkinek az ittléte, ezután már nem is fog, mivel nem tett semmi olyasmit, ami gyanakvásra adna okot bárkinek. Themis nagyokat pislogott, de még nem adta át magát a jótékony álomnak, helyette sorra vette azokat a tudnivalókat, amiket a délután folyamán felhalmozott és az összegyűjtött adatokat különböző szempontok alapján csoportosította: először azt derítette ki, hogy a németek melyik biztonsági szolgálatot választották az itt tartózkodásuk idejére, majd igyekezett felmérni az erőviszonyokat és utánajárt annak, hogy a SilverBow cég milyen hatékonysági mutatókkal rendelkezik. Nem lepődött meg rajta, hogy veterán katonákkal is együtt dolgoznak, de leginkább a háború járta zsoldosok miatt aggódott, akiknek többségükben nem számított más, csak a pénz, és a hűség is arrafelé vonzotta őket, amerre a vagyont vagy a biztos megélhetést sejtették. Már korábban eldöntötte, hogy szimatol majd egy kicsit a SilverBow háza táján, de különösen óvatosnak kell lennie, ha nem akar lebukni. Elsősorban azok a zsoldosok érdekelték, akiket a megrendelők kérésére kihelyeznek, mert ők lesznek azok, akiket ki kell játszania a küldetés sikere érdekében. Mindemellett megpróbál majd behatolni a SilverBow számítógépes rendszerébe, hogy lehívja a megrendelő által átküldött adatokat - hiszen a védelmezők is információkkal fegyverkeznek fel a későbbi támadások esetére, vagyis éppen arra, hogy kiszűrjék a lehetséges vakfoltokat, amelyek veszélyt jelenthetnek a védett félre. Themis őszintén remélte, hogy sikerrel jár: ha észrevétlenül kutakodhat a cég adatai között, jelentősen megkönnyíti a saját dolgát.
Miután a SilverBow biztonsági szolgálattal kapcsolatos információkat egy helyre gyűjtötte, áttért az Európából érkező befektetőcsoport tagjainak és érdekeinek felderítésére. Egy pénzügyekkel és vagyonkezeléssel foglalkozó németországi céget képviseltek és egyenesen Berlinből utaztak Los Angelesbe, bizonyos Andrew Saeger vezetésével. Themis korábban nem hallott a fickóról és a Google sem dobott ki túl sok találatot, ezért biztos volt abban, hogy vagy egy végtelenül jelentéktelen üzletember, aki a legkevésbé sem tud felmutatni a munkájával kapcsolatos eredményeket, vagy éppen ellenkezőleg, olyan csúcsragadozó, aki szeret a háttérben maradni és onnan irányítani a szálakat. Utóbbi a legveszélyesebb emberfajta, ezt Themis már számos alkalommal megfigyelte. A megbízó Saegerről szóló aktájából gyorsan kiderült, hogy Themis megérzései beigazolódtak és egy valóban nagyon befolyásos, egyben nagyon veszélyes üzletembernek készül keresztbe tenni, aki minden valószínűség szerint élve fogja felkoncolni, ha valaha kideríti, hogy ki volt az, aki lóvá tette. Ez a megállapítás máris arra ösztönözte Themist, hogy sokkal körültekintőbben járjon el, mint tette azt valaha. Eszébe jutott a legutóbbi, Tijuanában elvégzett munkája: alighanem szintet lépett azzal, hogy egy kisstílű mexikói drogcserkész után most egy európai nagyágyút készül legombolni.
Messze volt még a vége, hogy minden apró részletet alaposan átgondoljon, de Themis egyszeriben azt érezte, hogy képtelen tovább gondolkodni és a fáradtság olyan súllyal telepedett meg a testében, aminek egyszerűen nem tudott és már nem is akart ellenállni. A következő pillanatban még pislantott egyet, kiűzött minden fárasztó gondolatot a fejéből, feljebb húzódott a heverőn, magára rántotta a takarót, majd mély álomba merült és rövid időre elfelejtett mindent, ami valaha a szívét nyomasztotta.
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 20, 2018 11:49:31 GMT
Hajnali négy óra. Themis álmos pillantással jutalmazta a telefon digitális kijelzőjét, amelyen kínos lassúsággal telt az idő. Napnyugta után feküdt le aludni, de még mindig koromsötét volt, mikor másnap felébredt és kinézett az ablakon. Talán hat vagy hét órát pihent, kábultságában nem is tudta megállapítani hirtelen. Egyedül abban volt biztos, hogy szüksége van egy bögre forró fekete kávéra, mielőtt dolgozni kezd. Kikászálódott az ágyból, zoknit húzott, körbetekerte magát a puha, meleg takaróval - alatta fehérneműt és pántos felsőt viselt - és bizonytalan lépésekkel kicsoszogott a konyhába. Kávéfőző, kávé és instant kávépor híján bosszúsan vette tudomásul, hogy a napindító koffeinadagját nem tudja magához venni. Más lehetőség híján egy kevésbé népszerű módszerhez folyamodott, amiről biztosan tudta, hogy fel fogja ébreszteni és kellőképp felpörgeti a napi feladatokhoz: ledobta magáról a takarót, ivott egy nagy pohár ásványvizet, jéghideg vízben megmosta az arcát, a tarkóját és a nyakát, majd gyors mozdulatokkal lekevert magának két-három közepes erősségű pofont. Nem túl kecses, nem túl kényelmes és nem túl nőies, de kétségkívül hasznos - Themis elmosolyodott, mikor eszébe jutott néhai szerelme első reakciója, amikor meglátta, hogyan szokta felrázni magát. Igyekezett megőrizni a szép emlékeket, mert bennük lelt vigaszra, ha el akart menekülni a rideg külvilág viszontagságai elől.
Most azonban nem engedte, hogy a régmúlt letűnt ábrándjai összezavarják, helyette gyorsan magára kapott egy kapucnis felsőt és egy melegítőalsót, résnyire kinyitotta a nappali ablakát, hogy friss levegővel töltse meg a lakást, majd visszatelepedett az ágyára és ölébe vette a laptopját. Nem oltott fel lámpát, mert nem akarta, hogy magára vonja az utcán járőröző rendőrök figyelmét és nem tett semmi olyat, ami szokatlan lenne ebben a korai időpontban. Igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy még mindig alszik, vagy legalábbis a lakásban nincs senki, aki ébren lenne.
A laptop kijelzője fehér fényt vetett Themis kipirosodott arcára, aki ösztönös mozdulattal félrefésült egy lefelé lógó hajtincset, majd gyors egymásutánban bejelentkezett a belső adattároló tartalmát védő biztonsági programok mindegyikébe és a többlépcsős bejelentkezés végén megnyitott egy titkosított mappát, amelyben a leghasznosabb adathalász programjait tárolta. Ahhoz, hogy hozzáférjen a SilverBow biztonsági szolgálat internetre csatlakozó számítógépein tárolt adatokhoz, először magába a hálózatba kellett bejutnia. Bár a helyszínen, vagy a cég telephelyének közelében sokkal könnyebben és gyorsabban tudott volna dolgozni, nem kockáztatta meg a lebukás veszélyét, sem azt, hogy egy biztonsági vagy egy térfigyelő kamera rögzítse az arcát és az autója rendszámát. A távolból kellett behatolási pontot találnia, ehhez azonban szüksége volt a SilverBow által használt hálózat adataira. A hálózat adatait pedig csak az adott internetszolgáltatótól tudta megszerezni. Themis beütött néhány parancsot, amellyel rácsatlakozott az internetszolgáltatókról vezetett nyilvános adatbázisra, majd leszűrte azokat a szolgáltatókat, amelyek a SilverBow telephelyének körzetében telepítettek műholdas, vezetékes vagy vezeték nélküli kommunikációs eszközt, vagyis a szolgáltatásuk abban a körzetben elérhető. Miután minimálisra csökkentette a találatok számát, szám szerint négy, a keresési feltételeknek megfelelő szolgáltatót talált, támadást indított valamennyi szolgáltató üzleti ügyfelekről vezetett nyilvántartása ellen. Meg kellett tudnia, hogy melyik szolgáltatónál kötött szerződést a SilverBow és be kellett jutnia a megfelelő nyilvántartásba, hogy ki tudja olvasni a SilverBow hálózatának adatait.
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 20, 2018 11:53:25 GMT
// Megjegyzés: Themis négy irányban indított kibertámadást. Kettes dobás esetén sikerül, egyes dobás esetén nem sikerül a támadás. Minden támadásra külön dobás vonatkozik. //
Kockadobások:
1. támadás
wRI1YsXs1-2
2. támadás
1-2
3. támadás
1-2
4. támadás
1-21-2·1-2·1-2·1-2
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 20, 2018 12:04:01 GMT
Themis magában dohogott. A szolgáltatók felé intézett támadáshullámban csak az egyik adatbázist sikerült feltörni a négy közül, ami ugyan így is több, mint a semmi, de valamivel jobb eredményre számított. Themis nem akart kockáztatni egy újabb támadással a többi szolgáltató felé, mert pontosan tudta, hogy minden egyes próbálkozással magára tereli a figyelmet és egyre nehezebb lesz elrejteni a mesterkedését. Úgy döntött, hogy először feltárja a meghekkelt nyilvántartásban szereplő adatokat és végigböngészi a tartalmukat. Kis szerencsével még az is előfordulhat, hogy éppen azt a szolgáltatót sikerült feltörnie, amelyik a biztonsági céggel szerződött.
Kockadobás:
_2W9nOri1-2
// Egyes dobás esetén a szolgáltató nem a SilverBow szolgáltatója, kettes dobás esetén ugyanez fordítva igaz. // 1-2
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 20, 2018 12:34:29 GMT
Mialatt a környékbeliek igaz álmukat aludták, egy démoni küllemű, vörös szépség elégedetten bokszolt a levegőbe és minden korábbi tapasztalata ellenére sem tudta megállni, hogy átadja magát a megkönnyebbülés jól eső érzésének. Négy szolgáltatót akart feltörni, de csak egyet sikerült: éppen azt, amelyikkel a SilverBow internetszolgáltatására vonatkozó megállapodást kötött. Themis pár perc alatt minden létező adatot megtudott erről a szerződésről, ahogyan az is világossá vált előtte, hogy a szolgáltató kitelepített kommunikációs eszköze milyen csatornákon építi ki és tartja a kapcsolatot a hálózatra kötött számítógépekkel vagy vezeték nélküli internetkapcsolatra képes hardverekkel. A biztonság kedvéért a teljes adatcsomagot letöltötte a saját laptopjára, gyakorlatilag az összes létező információt, ami a SilverBow kapcsán a szolgáltató birtokában volt, majd gyorsan lekapcsolódott az adatbázisról és törölte a behatolás nyomait. Ez a lépés sikerült, de az elsőt még sok másik követte és Themis tudta, hogy a lelkesedése a pillanatnak szólt, nem pedig annak, hogy sikerrel vette a legnagyobb akadályt.
A következő harminc percben villámgyorsan gépelt és azon dolgozott, hogy megtalálja a legkönnyebben támadható biztonsági réseket a SilverBow hálózatában. Összeállított egy behatolóprogramot, amelynek az volt a lényege, hogy egy teljes percen keresztül hamis jelzéseket küld a rendszernek a szolgáltató nevében, így megnyitja azokat a portokat is, amelyeken keresztül a hálózat eddig csak a szolgáltatótól kapott adatokat. Themis ezeken a bejáratokon át akart belopózni és kutakodni a cég adatai között. Arról egyelőre nem volt információja, hogy a megrendelőtől kapott információkat hogyan és milyen formában tárolták a biztonsági szolgálatnál, de őszintén bízott abban, hogy egy internetre kötött gépen nyitották meg és töltötték le. Még a legfontosabb emberek is elkövették azt a hibát, hogy egyszerű, hétköznapi felhasználásra szánt e-mail címeket használtak, ilyesfajta e-mail fiókok között küldözgették a dokumentumokat, ezzel pedig lehetővé tették egy hozzáértő idegen számára, hogy megkeresse és megtalálja az odavezető utat ezekhez az adatokhoz.
Themis beütötte az utolsó parancsokat, majd a mutatóujja az enter billentyű fölé kúszott. Vett egy mély levegőt és rábökött... Ezzel együtt pedig elindította egy perces támadást a SilverBow hálózata ellen.
// Megjegyzés: A kibertámadás tíz szálon fut, minden egyes szál arányos megosztásban újra- és újratámadja az internetszolgáltató hálózati kommunikációs csatornájának végpontját egy teljes percen keresztül. Ez tíz kockadobást jelent, minden esetben két lehetséges végkimenetellel. Az egyes dobás sikertelen, a kettes dobás sikeres támadási kísérletet jelent. //
Kockadobások:
1. dobás
Jcwr6ptk1-2
2. dobás
1-2
3. dobás
1-2
4. dobás
1-2
5. dobás
1-2
6. dobás
1-2
7. dobás
1-2
8. dobás
1-2
9. dobás
1-2
10. dobás
1-21-2·1-2·1-2·1-2·1-2·1-2·1-2·1-2·1-2·1-2
|
|
|
|
Post by Themis Gatela on Feb 20, 2018 21:15:01 GMT
Themis mereven bámulta a laptop képernyőjén futó adatsorokat, miközben egyesével számolta a másodpercek múlását. Mikor letelt a támadásra szánt egy perc, új programot indított a korábban futó alkalmazások helyett, összegezte a biztonsági szolgálat magánhálózata ellen indított offenzíva eredményét és elégedetten állapította meg, hogy a tíz kísérletéből öt próbálkozást siker koronázott. Ez azt jelentette, hogy több ponton is képes volt behatolni a SilverBow internetszolgáltatásába, most pedig fenntartotta a szolgáltató álcáját és a virtuális térben útnak indult, hogy feltérképezze, mit is talált pontosan. Azzal ugyanis, hogy behatolt a cég hálózatába, a feladat még korántsem ért véget: bár az első két akadályt sikerrel vette, még meg kellett állapítania azt, hogy hány eszköz csatlakozik az internetre és ezeknek az eszközöknek a kiterjesztett és alapos átvizsgálásával ki kellett szűrnie a Saeger csapatának védelméről szóló dokumentumokat. Themis igyekezett minél gyorsabban végezni a munkáját, mert tisztában volt vele, hogy egy bűnöző minél hamarabb és minél hatékonyabban hagyja el a bűntett helyszínét, annál kisebb lesz a lebukás veszélye. Az ő esetében a hatékonyságot a szaktudás jelentette, de az idő ugyanolyan fontos volt, mint egy mezei bankrablás esetében.
A létrejött internetkapcsolaton keresztül átküldte az adathalász programokat az előre beállított keresési feltételekkel, amelyek többnyire Saeger személyével és az érkező befektetőcsoporttal kapcsolatos kulcsszavak voltak, majd elindította ezeket a programokat valamennyi hálózatra kapcsolódó eszközön. Azok az asztali számítógépek voltak a leginkább kiszolgáltatva a támadásának, amelyek Ethernet kábel segítségével csatlakoztak a hálózatra, így közvetett módon összeköttetésben álltak a számítógép belső merevlemezével. Themis türelmesen bár, de apró izgalommal figyelte a keresési folyamatokat. A laptopjában dolgozó erőforrások egyre forrósodtak a maximális igénybevételtől, ahogy menedzselték és támogatták a kiküldött folyamatokat, amelyek a távoli eszközökön a háttérben futottak. Themis fészkelődött egy kicsit, mert a combja egyre inkább tiltakozott a laptop ventilátorai felől áramló forróság ellen, de tudta, hogy egy pillanatra sem veheti le a szemét a monitorról, különben nem tud időben reagálni, ha valami történik. Percek teltek el így, egyedül a hűtőventilátorok hevesen pörgő lapátjainak és a merevlemez olvasófejének kattogó hangja hallatszott a laptop alja felől. Themis lassan lélegzett, nyugalmat erőltetett magára, megtanították arra, hogyan kezelje a stresszes helyzeteket és uralja a saját érzelmeit, de nagyon várta már, hogy végre valamilyen eredményt kapjon.
A program jó ideig semmilyen találatot nem mutatott, majd hirtelen, gyors egymásutánban kezdte kidobálni a különböző formátumú fájlokat. Képek, szöveges dokumentumok, táblázatok, hang- és videóanyagok: sorban érkeztek a fontos információk. Themis időközben bővítette a keresés körét, hiszen arra is kíváncsi volt, hogy kik fogják ellátni a németek személyes védelmét. Hamarosan minden kérdésére megkapta a választ. Arról ugyan a megbízójának hála tudott, hogy a befektetőcsoport vezetője Andrew Saeger, de a képviselet összes többi tagjáról alig rendelkezett információval. Most megszerezte a részletes anyagukat, az önéletrajzukat, az adóbevallásukat, az orvosi kartonjukat, a biztosítási papírjaik fénymásolatát, és ami a legfontosabb, a szállodai foglalásokat, az autóbérlésről szóló szerződéseket, valamint a tervezett programjukat Los Angelesben. Az érkezés okairól kevés dokumentum értekezett, egyáltalán, kétszer lehetett megemlítve, mindkét alkalommal rövid és tömör kontextusban. Sajnos a megbízó nem szolgált konkrétumokkal azokat az adatokat illetően, amiket Saeger állítólag mindig magánál hordott. Ugyan Themisnek voltak elképzelései, de mindaddig a zavarosban halászott, amíg nem fért hozzá a német férfi személyes anyagához. Most, hogy a SilverBownak átküldött anyagokat megszerezte és egy kicsivel többet is, úgy döntött, hogy Saeger eddigi életútjának alapos áttanulmányozásával kezdi a felkészülését, mielőtt rátérne sorjában a többi üzletemberre. Végül a biztonsági szolgálat által kiküldött csapattal is foglalkoznia kellett. Themis elégedetten vette tudomásul, mikor a laptopja kijelezte, hogy az összes kiválasztott anyagot letöltötte a saját winchesterére. Abban a pillanatban bontotta a kapcsolatot és megszakított minden összeköttetést, valamint letiltotta az internetkapcsolatot a saját eszközén, hogy ne tudják visszakövetni, ha észreveszik a támadást. Ugyan virtuális IP címről dolgozott, szeretett volna biztosra menni, míg feldolgozza az adatokat.
Jól indult a reggel - Themis elégedetten állapította meg, hogy napkeltére sikerült végeznie az aznapi munka oroszlánrészével. Az adatok feldolgozása ugyan jóval hosszadalmasabb folyamatnak ígérkezett, de nem volt egyéb, mint adminisztratív tevékenység: szelektálni, értelmezni és csoportosítani kellett, amihez csupán időre és magányra volt szüksége, utóbbi kettőből pedig elég sok megadatott neki. Mivel a befektetők csak hétfőn érkeznek, Themisnek maradt elég ideje arra, hogy felkészüljön az akcióra, bár azt még ki kellett derítenie, hogy pontosan mi az, amit el kell majd lopnia Andrew Saegertől. Most azonban úgy döntött, hogy megérdemel egy finom reggelit és mivel a lakásban éppen nem volt kéznél semmilyen étel, idejét látta annak, hogy lezuhanyozzon, felöltözzön és célba vegye a belvárosi gyors éttermek egyikét.
|
|
|
|
Post by Kelly Brooks on Feb 27, 2018 14:42:24 GMT
// Kelly bemesélése a Piszkos munka c. magánkaland történetébe. Themis, légyszi írj fel a résztvevőkhöz az első posztban! //
Szeretek metrózgatni. Emberek között vagyok, de mégis egyedül: van időm arra, hogy megfigyeljem őket és hogy magammal is foglalkozzak egy kicsit. Előfordul, hogy munka után, ha van még bennem lelki erő és kedvet is érzek hozzá, rajtamaradok a szerelvényen és végállomástól végállomásig utazom. Jó néha kikapcsolódni és engem a monoton zötykölődés végtelenül megnyugtat. Néha olyan érzés, mintha együtt utaznék a világgal, vagy csak egyszerűen elhaladnék minden mellett, ami nem fontos és magamra maradhatok a gondolataimmal.
A felszíni metrószerelvényeket szeretem a leginkább, ahol az épületek, a szűnni nem akaró forgalom, a nagyvárosi zsivaj mind-mind a bámészkodás táptalaja. Minden reggel, amikor munkába indulok, ugyanazokkal az arcokkal találkozom: egy idős fekete néni, gúzsba kötött hófehér hajjal, egy fiatal és szenvtelenül jóképű srác, aki miatt kifejezetten szeretem a reggeli járatokat, két iskoláskorú lány hátizsák alatt görnyedve és csajosan cseverészve, jól öltözött irodisták, akik a munkahelyükre igyekeznek és akikre ráférne egy bögre erős fekete kávé és még megannyi különböző küllem és élet, ami egy helyre összezsúfolódva egymásba fonódik arra a kis időre, amit a szerelvényen együtt töltenek.
Én úgy vettem észre, hogy az emberek segítőkészebbek, de alapvetően gyanakvóbbak lettek a bombarobbantás óta eltelt időben. A történtek miatt sokan elköltöztek a városból a vidéken élő rokonokhoz és vannak, akik ha nem is mentek el, de kerülik a forgalmas helyszíneket. Én csak annyit tudok hozzátenni ehhez az egészhez, amennyi vagyok: egyszerű fiatal kispolgár, aki úgy sütögeti a maga pecsenyéjét, ahogy tudja. Az én életemre nem gyakorolt sorsfordító hatást a külvárosi merénylet, de együtt érzek azokkal, akik elvesztették a szeretteiket. Szörnyű és felfoghatatlan bűncselekmény, aminek soha többet nem szabad megismétlődnie. De az élet megy tovább és ezzel alighanem mindenki szembesült azóta.
A metrószerelvény lassan begördült a következő állomásra én pedig leszálláshoz készülődöm. Nyár van és meleg, ezért kényelmes, de nőies civil ruhát vettem fel, majd a munkahelyemen tervezek átöltözni és mekis pólót húzni. Mára a pénztárba osztottak be, szóval kiszolgáló leszek, ami nem is baj, mert hiába légkondicionált a McDonald's, azért a forró, rotyogó olaj mellett állni egész nap nem annyira jó dolog.
Körülbelül 50 perc, mire tömegközlekedéssel az Olympic Boulevardra érek a lakókocsimtól. Ebben vegyesen van séta, metró, busz. Nem bánom a távolságot és nem keresek közelebbi Mekit, egyrészt mert örülök, hogy itt bedolgoztam magam és jó a társaság, megbecsülik a munkámat, másrészt pedig néha tényleg nagyon sokat jelent, hogy arra az ötven percre nem kell mással foglalkoznom, csak azzal, hogy eljussak A pontból B pontba. Egyszerűen jót tesz úgy hazaérni, hogy fáradt vagyok, de azért egy kicsit pihenni tudtam a metrón vagy a buszon. Leginkább akkor járok jól, ha kora reggeli műszakot kezdek - mint most is -, mert pont elkerülöm a csúcsforgalmat, hiszen én már akkor dolgozom, mikor a város munkába indul, és még előttük leteszem a lantot, a nap végén pedig marad még szabadidőm bőven.
Nem tudom, hogy ma milyen forgalomra számítsak, de az biztos, hogy a robbantásoknak nem volt hatása az emberek hamburger fogyasztási szokásaira. Ugyanúgy és ugyanannyian járnak, rengeteg sajtburgert esznek és töménytelen kólát isznak. Gondolatban már a reggeli csúcsra készülök, nagyon sokan választják a McDrive-ot vagy csak szimplán bejönnek bedobni pár burgert vagy elvitelre egy menüt ilyenkor.
Most már ideje leszállni. Ránézek a karórámra - kínai gagyi, de én szeretem -, még van 7 percem, hogy elérjem azt a buszt, ami majd célba juttat. Kényelmesen sétálok a mozgólépcső felé, a buszmegálló a metrófeljárat mellett van. A busz további öt-hat perc alatt ér oda a Meki közelébe, mihelyst leszállok róla, gyakorlatilag ott is vagyok. Nem marad más hátra, mint becuccolni, átöltözni, beállni a pult mögé és felvillantani az olykor kedves, olykor csábos, olykor megértő mosolyt.
|
|
|