|
Post by Wayne Palmer on May 15, 2016 11:42:44 GMT
A CTU los angeles-i igazgatósága Miután végrehajtották a szükséges szervezeti átalakításokat, a los angeles-i terrorelhárítás részére különálló pénzügyi alapot hoztak létre, amelyből többek között az infrastrukturális fejlesztéseket finanszírozták. A korábbról ismert egyszintes épület megmaradt, de több helyütt kibővítették és átalakították, a célratörő praktikum jegyében, valamint fokozták a biztonsági előírásokat és az épületszerkezeti, valamint épületgépészeti módosításokat is ennek figyelembevételével hajtották végre.
Az épületnek négy bejárata van, a szélrózsa négy irányában. Jellegzetessége, hogy minden fő égtáj felől meg lehet közelíteni. A főbejárat a déli kapu, ahol az U alakú épület két szárnya közre fogja az autóparkolót és két helikopter leszállópályát. A nyitott, fedetlen parkolót az alacsony besorolású alkalmazottak, a civil és hivatásos látogatók részére tartják fent.
A nyugati épületszárny alatt mélygarázs húzódik, ahol az alkalmazottak csak engedéllyel parkolhatnak, s többek között itt őrzik a CTU gépparkjának járműveit is. A keleti épületszárny alatt vallatószobák és a börtönblokk került kiépítésre, egy őrző-védő csomóponttal egyetemben, valamint a Taktikai Csoportfőnökség székhelye. A központi épületrész alatt fegyver- és felszerelésraktárak kapnak helyet, a bevetési egységek pihenőhelyiségével, felkészülési helyiségével és taktikai szobájával, egyúttal ez az épületrész szolgál a Stratégiai és Bevetési Csoportfőnökség központjaként is.
A földszinti nyugati szárny ad helyet a válságteremnek, a műveleti teremnek, ahonnan az összes többi egység munkáját segítik és koordinálják, itt dolgoznak egyetlen nagy légtérben a számítógépes szakemberek, az asszisztensek és irodisták, itt székel a Műveleti Csoportfőnökség, valamint az Analitikai és Elemző Csoportfőnökség. Az épületrész fontossága miatt nagy belmagasság jellemzi, és közvetlen a válságterem fölött alakították ki az igazgató irodáját. Az igazgatói iroda mellett ívelő szűk folyosón további asztalblokkokat telepítettek, ahol elsősorban a szervezet működtetéséért felelős gazdasági, jogi, kommunikációs és sajtószakemberek dolgoznak.
Középütt egy teátrális csarnok fogadja az érkezőket, számtalan biztonsági ponttal, egy hatalmas kivetítővel a szemközti falon és egy óriási CTU emblémával a padlózaton. A legtöbb dolgozó itt veszi fel a munkát, itt csekkol be az épületbe és innen indul a munkaállomásához. A központi épületrészben pihenőszobák, konferenciatermek és melegítőkonyhák várják az alkalmazottakat, amennyiben kötelező, a fáradtság, a mozgás és az ülő munkavégzés miatt bevezetett egy órás ebédszünetüket töltik. A szüneteket természetesen vészhelyzet esetén azonnali hatállyal eltörlik. Az alkalmazottak ebben az épületrészben fogadhatják a látogatóikat, a civilek csak ebbe a szekcióba léphetnek be, állandó felügyelet mellett. A központi épületrész tetején további helikopter leszállókat alakítottak ki, amelyek lépcsőn és liften keresztül egyaránt megközelíthetők.
A keleti épületszárny az úgynevezett biztonsági szekció, ahol az őrző-védő szolgálat központja működik, itt székel a Belső-ellenőrző Csoport és a Szövetségi Felügyeleti Testület képviselője. Mellettük kapott helyet a klinika, a műtő és az orvosi szoba, valamint a rendszer működtetéséért felelős szerver- és a számítógéptermek. Ezzel áll összeköttetésben a karbantartói részleg, a műszerészek és a keleti szárnyban dolgoznak a takarítószemélyzet tagjai is.
A biztonsági előírások értelmében az épületrészek és helyiségek hermetikus reteszelőajtóval elzárhatók egymástól. Ez elsősorban azért fontos, hogy a börtönblokkban őrzött fogvatartottak szökése esetén ne juthassanak ki az épületből, valamint ha külső támadás történik az épület ellen, akkor a támadókat megakadályozzák a mozgásban és csapdába csalják éppen ott, ahol tartózkodnak.
|
|
|
|
Post by Ethan Kanin on Feb 8, 2017 14:17:02 GMT
Áthelyezési parancs Harvey Payton őrmester úr részére Payton őrmester,
Tájékoztatom, hogy szolgálati múltjára való tekintettel, a Védelmi Minisztérium és a Terrorelhárító Egység főigazgatóságának közös határozata alapján tárgyév tárgyhó tárgynapjával szolgálati jogköreit és kötelezettségeit a CTU los angeles-i irodájának hatáskörébe helyezem.
Az áthelyezéséről szóló dokumentumokat mai nappal iktattam.
Tájékoztatom továbbá, hogy az alábbi parancsnak köteles eleget tenni, záros határidőn belül. Amennyiben a lakhatása nem megoldott, átmeneti szálláshelyet tudunk biztosítani az Ön számára a kerületi hadkiegészítő parancsnokság laktanyájában. Ez irányú igényeit - ha szükséges - a mellékelt igénylőlap kitöltésével jelezheti.
Jelentkezzen szolgálattételre 2011. június 1. reggel 8 órakor a CTU los angeles-i irodájában új felettesénél, Robert Wiltchkow igazgatónál. Minden további tájékoztatást tőle kap meg.
Kelt: 2011. május 23., Washington D.C.
Iktatta:
Vincent McKinney, CTU Főigazgatóság Washington D.C.
Ellenjegyezte:
Ethan Kanin védelmi miniszter, Védelmi Minisztérium Washington D.C.
|
|
|
|
Post by Harvey Payton on Feb 8, 2017 15:12:13 GMT
- A következő kijáratnál jobbra - szól a GPS-ből a kellemes női hang. Harvey Payton őrmester pedig engedelmeskedik az utasításnak, ahogy mindig is szokott. A 2003-as Dodge pedig kezesbárányként hajt fel a 6 sávos felhajtóra kicsivel később. Az autót, nem is olyan rég vásárolta, de még nem sikerült helyismeretet kialakítania a férfinek. Nem is lett volna egyszerű, hiszen egy hete kapta a parancsot, hogy áthelyezik a Los Angeles-i CTU központba. Viharsebességgel pakolt és távozott szeretett otthonából, Amandától és a szüleitől éppen csak búcsúzva, de megígérve, hogy jó sokszor találkoznak majd az internet segítségével és ha már eléggé berendezkedett, egy látogatás is belefér majd. Persze ez majd még odébb lesz, hiszen a spórolt pénze el is ment a lakásra, amit vett, a parancsnokságtól nagyjából egy órányira talált egy megfelelő társaslakást. A legnehezebb a sok csomagja volt, és amikor nyélbe ütötték az üzletet, csak sok halom doboz várta és várja a mai napig is otthon. Még csak otthonnak sem meri nevezni, de talán később majd az lesz. Természetesen még nincs minden átfutva az adás-vételen, de a lakás üres volt, így előre beköltözhetett. Aztán gyorsan megvásárolta egy közeli használtautó-kereskedésben ezt az autót és végre megpihenhetett. Olyan sok ideje nem volt se pihenni, se tenni-venni, de mégis úgy gondolta, hogy talán a pakolás még ráér - természetesen a külön jól elcsomagolt képregények már a leendő helyükön vannak -, és csak a legszükségesebbeket vette elő. Mindennap beszélt a szüleivel, de mondta nekik, hogy ez nem lesz örökre így, mert muszáj új életet kezdenie és az Angyalok Városa megfelelőnek ígérkezik erre. Tehát nem pakolt még ki igazán, hanem megnézte a nevezetességeket, beült egy moziba és megnézte a Thor-t 3D-ben. Sajnos a Lakers éppen idegenbeli túrán volt, így kosárlabda meccsre nem tudott még eljutni, de abban biztos, hogy nem fogja kihagyni ezt a lehetőséget. Sajnos a Wizards bérletét el kell majd adnia, de az lesz utolsó, egyrészt sajnálja, másrészt vannak még fontosabb teendők. Úgy-ahogy tehát berendezkedett, és most - illetve nagyjából tíz percen belül - felveszi a szolgálatot a terrorelhárításnál. Kis félmosoly ül kint az arcán, már nagyon várja, hogy elkezdhessen dolgozni. Sajnálja, hogy arra már nem volt idő, hogy mindenfélét feltérképezzen a CTU-ról, amit csak lehet az ő engedélyeivel, így minden új lett. Belső zsebében az áthelyezési parancs, plusz azok az iratok, amik ezekhez szükségesek. Azért költötte el nagyjából az összes pénzét, mert úgy érzi, hogy itt új életet kezdhet, és nem akart az albérletekkel vacakolni, plusz a legénységi szállásra sem igazán indította be a fantáziáját. A kocsi meg kell, mégiscsak elegánsabb úgy érkezni, és mostanában jött rá, hogy szeret vezetni. Otthon ezzel nem volt gond, volt otthon egy Chevi-jük, azt használhatta, és az albérletét is fel tudta mondani, így igazán nem maradt semmi, ami oda kötötte volna. Josh sírjához pedig ki fog látogatni később is, a szülői látogatások fognak megritkulni igazán. Közben megérkezik a bejárathoz, ahol feltartóztatják. Megvárja, amíg az őr kijön, és mire odaér, már elő is veszi a parancsot, amit a férfi kezébe is nyom azonnal.
- Harvey Payton őrmester, szolgálatra jelentkezik – mondja gépiesen, de tisztelet cseng a hangjából. Az őr lefuttatja gyorsan az adatait egy készülékkel, majd visszaadja az írást.
- Üdvözlet Payton őrmester, a szemközti parkolóba teheti le az autót. A központi bejáraton pedig menjen be, ott majd eligazítják – miközben beszél, az férfi mindent megmutat a kezével is, hogy harvey biztosra mehessen.
- Köszönöm, viszlát! – tiszteleg az őrmester, majd behajt a parkolóba. Nem öltözött ki hivalkodóan, de azért egy öltöny nyakkendő kombinációt, fehér inggel magára öltött. Miután magához vette a kevés cuccát, lezárja az autót és elindul befelé a recepcióhoz. Mielőtt belépne, kioldja a fegyvertokját – egyedi, magának készíttette egy bőrdíszművessel még régebben, így ki lehet akasztani a tokot anélkül, hogy a hámot levenné az ember – és elindul, hogy leadhassa azt, a fegyverviselési engedélyt bemutatva, kérésre. Majd a recepcióhoz fordul és komorabb arccal, mint gondolja és bejelentkezik.
- Harvey Payton, őrmester. Wiltchkow igazgatóhoz jöttem eligazításra – átadja a parancsot és vár, hogy elindulhasson első napjára. Közben azért szétnéz, és lenyűgözőnek találja az épületet, még soha sem dolgozott ennyire tiszta helyen. Itt sem lesz fenékig tejfel az élet, de mindjárt szimpatikusabb neki, mint a katonaság, amit eddig kedvelt.
|
|
|
|
Post by Robert Wiltchkow on Feb 9, 2017 8:17:40 GMT
A központi épület főbejáratán túl, az első hivatalos ellenőrzőponton átjutva a recepció mellett és mögött nem egy kellemes mosolyú, dekoratív hölgy foglal helyet, ahogyan az egy még inkább bürokratikus módon működő szervezetnél szokás. A CTU előcsarnoka a praktikum és a biztonság jegyében épült, a laminált padlóra festett óriási terrorelhárító embléma és a szemközti falra szerelt méretes kivetítőtáblának feliratai a szervezet mibenlétét hirdetik, a bejárattól néhány méternyire szigorú arcú, egyenruhás biztonsági őrök figyelnek három ellenőrzőkapu mellett. Mikor belépsz az ajtón, az egyik őr nyomban feléd fordul.
- Uram, legyen szíves! - Tisztelettel és udvariasan, de ellentmondást nem tűrően szólít meg, majd magához int. - Értesítettek róla, hogy ez az első napja a CTU-nál. Parancsoljon, a belépőkártyája - mondta, majd egy csíptethető biztonsági plasztikkártyát nyújt át, amelyen a neved, a posztod és az arcképed is szerepel, alattuk egy leolvasható vonalkóddal.
- A fegyverviselési szabályzatok szerint az épületben csak a biztonsági személyzet tagjai viselhetnek lőfegyvert, valamint azok a taktikai ügynökök, akik menetfelszerelésben várakoznak - magyarázta, és máris a fegyvertokodért nyúl. - A fegyvere az öltözőszekrényében fogja várni magát. Az egyik emberem elkíséri az igazgatóhoz.
Alig mondja ki a szavakat, mire az egyik őr készségesen előrelép és maga után int. Átterel az ellenőrzőkapun és megmutatja, hogyan tudod aktiválni a belépőkártyáddal, majd tovább indul a bal kézre eső folyosón. Hacsak nem kérdezel tőle valamit, csöndben lépked melletted. Gyorsan elérkeztek a nyugati szárny földszinti szekciójába, ahonnan egyenes út vezet a műveleti teremhez. Mikor beléptek, szinte arcon csap az óriási sürgés-forgás, az egymás után csörgő telefonvonalak, az asztalok között rohangáló alkalmazottak látványa és a falakra szerelt hatalmas, vagy épp kisebb kivetítőblokkok, amelyek különböző adatfolyamokat, hírcsatornákat és a CTU belső kommunikációjának leiratát sugározzák. A folyamatosan búgó számítógépekből áradó hőt azonban szétoszlatja a tökéletesen működő klímarendszer és az óriási belmagasság, ami szinte egy bevásárlóközpont méreteivel vetekszik.
Az őr sebes léptekkel halad végig az asztalok és a munkaállomások között, ahonnan néhányan érdeklődő pillantással méregetnek, mialatt elhaladsz mellettük, majd gyorsan visszatérnek a feladatukhoz. Egy szemközti lépcsősoron vezet fel, amelynek tetején jobb kéz felé üvegfalakkal körülvett, téglalap alakú iroda nyílik. Az őr illedelmesen bekopog, majd benyit az ajtón.
- Igazgató úr, Mr Payton megérkezett - jelentette szolgálatkészen.
Wiltchkow felpillantott a számítógépe képernyőjéről és néhány másodpercig a két férfit vizslatta, végül magához intette az ex-katonát, az őrnek pedig megköszönte a kíséretet és dolgára engedte.
- Jó reggelt, Payton - köszönt barátságos mosollyal az arcán, mialatt felállt a székéből, megkerülte az asztalát és közelebb lépve erős, határozott kézfogásban részesített. - A nevem Robert Wiltchkow, a terrorelhárítás los angeles-i igazgatója. Tájékoztattak az áthelyezéséről és meg kell mondjam, nagyon örülök, hogy egy magához hasonló kvalitású taktikai ügynök a csapatunk tagja lesz. Foglaljon helyet.
- A dolgok jelen állása szerint az első munkanapján még nem küldöm ki terepre - folytatta az igazgató, miközben visszatért az igazgatói székéhez. - Egyelőre ismerkedjen a közeggel és az épülettel. Ez utóbbi nagyon fontos és a biztonsági előírásaink részét képezi. A belépőkártyája egyes szintű hozzáférést tesz lehetővé, taktikai ügynökként jelenleg nincs szüksége magasabb jogkörre. Beosztását tekintve a Taktikai Csoporthoz tartozik, a közvetlen felettese idebent Michael López taktikai csoportfőnök, odakint pedig az éppen aktuális egységparancsnok. Taktikai ügynökként tőlem vagy a csoportfőnökségek vezetőitől kaphat utasítást, ezeket köteles végrehajtani. A szervezet járműveit csak igazgatói vagy csoportfőnöki engedéllyel használhatja, a fegyverraktárból kiutalt felszerelésekről leltárt vezetünk. A taktikai csoportfőnökség állomáshelye a keleti épületszárny alatt van, López csoportfőnök irodájával, egy öltözőszobával és egy kisebb eligazítóval. Ha javasolhatom, vegyen fel valami kényelmesebbet és rugalmasabbat, mielőtt munkához lát. Az öltözőben már kiutaltam magának egy szekrényt, ott talál megfelelő öltözéket.
- Most pedig térjünk rá a papírmunkára - mondta, majd kihúzott egy fiókot és egy kisebb köteg dokumentumot emelt ki onnan. - Töltse ki ezeket a formanyomtatványokat - azzal négy különböző, de szerencsére csak egyoldalas adatlapot tolt az orrod elé, majd egy gémkapoccsal összetűzött, tizenegy oldalas paksamétát csúsztat a kezedhez -, valamint olvassa át a munkaszerződését és ha mindent rendben talált, az utolsó oldalon írja alá.
Mikor végzett a rögtönzött eligazítással, hátradőlt a székében és kérdőn rád nézett.
- Van kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban?
|
|
|
|
Post by Harvey Payton on Feb 10, 2017 12:17:31 GMT
Tudja jól, hogy le kell adni a fegyverét, ez egyáltalán nem meglepő egy ilyen, vagy bármely más hivatalban. Még az őröknek is le kell adniuk vélhetően a saját fegyverüket, ha rendelkeznek ilyennel. Először mégsem a fegyverét kérik el, hanem megkapja az azonosító kártyáját. Elveszi, és máris felcsípteti a bal melle felé az ingjére, majd kérésre átnyújtja a fegyverét.
- Köszönöm a felvilágosítást – felel udvariasan, majd az újabb őr felé lép, illetve mögé és elindul utána. Gyorsan aktiválja a kártyáját az elmondottak alapján, és elindul az igazgatói iroda felé az őr utasításai szerint. Nem kérdez semmit, hű marad a becenevéhez, plusz az eltérő munkakör miatt sem erőlteti a beszélgetést. Amikre kíváncsi, úgysem egy biztonsági őrtől, hanem a parancsnokaitól fog felvilágosítást kapni. Annak azért örül, hogy máris van szekrénye, nem kell kérvényeznie, nincs olyan sok bürokratikus út, mint egyéb helyeken. Hamar odajutnak egy négy oldalról üvegfallal körülvett irodához, bent pedig az igazgató múlatja az idejét. Az igazgató hamar magához is hívatja, és amikor az őr távozik, rögtön be is mutatkozik neki. A határozott kézfogást viszonozza, és pihenj állásban hallgatja az új főnökét. Elsőre jó vezető benyomását kelti, szimpatikus, hogy nem futnak udvariassági köröket.
- Én is örülök, hogy így szolgálhatom tovább a hazámat – biccent, majd a kérlelésre – ami inkább hallatszik parancsnak, mint kérésnek – leteszi magát a legközelebbi székre. Az igazgató pedig gyorsan ismerteti a legszükségesebbekkel, Harvey pedig nem szól közbe, csak türelmesen hallgat és felméri a férfit magának. Gyorsan a fejébe vési a Lopez nevet, hiszen ő lesz a közvetlen felettese, a többi pedig már szinte borítékolható, amit mondanak neki. Egy nagy sóhajjal veszi át a négyoldalnyi kitölteni valót, és a sok oldalasnak tűnő szerződést, amit egyelőre félre tesz. Már éppen hozzákezdene a kitöltéshez, amikor az igazgató megakasztja egy kérdéssel.
- Egyelőre nincs kérdésem, a legszükségesebbeket már tudom. Gondolom, hogy a többi pedig majd időben kiderül – fejezi be, de aztán mégis eszébe ötlik valami.
- Mégis kérdeznék egyet. Van-e folyamatban lévő ügy jelenleg, amiben részt fogok venni hamarosan, vagy egyelőre zöld lámpa van? – érdeklődik, majd a válasz után, kitöltögeti a formanyomtatványokat. Aztán pedig tüzetesen átnézi a szerződését és mivel mindent rendben talál, aláírja a szerződést is. Szépen összeszedi a dokumentumokat és egybe adja vissza az igazgatónak.
- Akkor, ha más nincs, uram, én mennék is. Nem akarom feltartani – feláll, és várja, hogy az igazgató az útjára engedje.
|
|
|
|
Post by Robert Wiltchkow on Feb 11, 2017 18:54:50 GMT
Wiltchkow egy darabig csöndben mérlegel. Az eredeti elképzelések szerint lehetőséget akart adni a terrorelhárítás helyi igazgatóságának legújabb alkalmazottja számára ahhoz, hogy megismerkedjen az épülettel, a munkatársakkal és hogy betekintést nyerjen a szervezet mindennapos működésébe. Olvasta a férfi aktáját és tisztában volt vele, hogy kijárta, vagyis inkább túlélte a Ranger iskolát, de a harctéri tapasztalatok nem helyettesítették, jellegük okán pedig nem is helyettesíthették azokat az információkat, amelyeket egy civil, bürokratikusabb és sokkal inkább szem előtt lévő rendvédelmi intézmény működéséről szerezhetett az ember első kézből. A szervezeti átalakítások következményeként azonban szüksége volt minden egyes beosztottjára ahhoz, hogy fenntartsák a városban uralkodó törékeny békeállapotokat.
- Hamarosan munkához láthat. A pontos feladatait illetően a további utasításokat López csoportfőnöktől fogja megkapni - felelte végül. - Ha végzett a nyomtatványok kitöltésével és mindent rendben talált a munkaszerződésével kapcsolatban, akkor végeztünk is. Menjen le a taktikaiak öltözőjébe, utána keresse meg a parancsnokát. Sok szerencsét és jó munkát a terrorelhárításnál! Elmehet!
Az igazgató még összerendezi a papírokat és búcsú gyanánt barátságosan biccent, majd visszafordul a számítógépéhez és elmélyül a képernyőn megjelenő elektronikus dokumentumok tartalmában.
A következő poszttól Michael López taktikai csoportfőnök folytatja a mesélést.
|
|
|
|
Post by Michael López on Feb 11, 2017 19:04:12 GMT
A Taktikai Csoportfőnökség az épület túlsó szárnyának föld alatti szekciójában székel, ami egy szintben van a nyugati szárny alá épített mélygarázsokkal. Könnyen odatalálsz, mivel az U alakú épület részeit azok számos helysége és elrendezésbeli különbségei ellenére a központi csarnok érintésével el lehet érni. A legtöbb folyosó a felszíni autóparkolóból nyíló főbejárat előteréhez vezet vissza, ezek pedig javarészt a túloldalon folytatódnak. Mialatt a keleti szárnyhoz érsz, egyre kevesebb dolgozóval találkozol, a műveleti teremben tapasztalt nyüzsgésnek itt nyoma sincs. Menetrendszerűen járőrőzö egyenruhások haladnak el melletted, akik szigorú pillantást vetnek a beléptető kártyádra, majd már mennek is tovább az útjukra. Az első lehetőségnél le kell fordulnod jobbra, innen rövid séta után egy lépcsőházba jutsz, amely lefelé vezet a börtönblokkok, a vallatószobák, az őrszolgálat szobái és a taktikaiak itteni helységei felé.
A szigorú biztonsági intézkedéseket mutatja, hogy a lépcsőforduló aljában kétszárnyú, golyófogó ötvözetből készült ajtó áll, mellette egy falra szerelt panellel. A szükséges számkombinációk hiányában csak a belépőkártyádra támaszkodhatsz, és ha megpróbálod lehúzni az érintőfelületen, akkor kellemes meglepetésben lehet részed: a panel addig vörösen világító kijelzője zöldre vált, halk kattanás és az ajtó máris kinyitható. Újabb folyósra jutsz, ami sötétebb és morózusabb azoknál, amik a földszinten kaptak helyet, de ez betutható annak, hogy a pincéből alakították ki. Minden ajtón rajta szerepel a rendeltetésének megfelelő címke, ezért gyorsan megtalálod az öltözőt. Nem túl tágas, a falak mentén egyszerű, olcsó öltözőszekrények sorakoznak, mindegyik ólomszürke színben. A tizenhármas szekrényen egyszerű fehér filccel, csupa nagy betűvel írva a PAYTON név díszeleg. A szekrényajtó résnyire nyitva, a zárban benne a kulcs. Ha jobban szemügyre veszed, a szekrényben a következő tárgyakat találod: egy fekete, megfelelő méretű rövidujjú póló, rajta a CTU emblémájával, egy sokzsebes fekete nadrág és egy pár vadonatúj bakancs. Talán az átszervezések és kibővítések eredménye, hogy a terrorelhárítás új forrásokat és ellátmányokat kapott, amelynek most a taktikai ügynökök is élvezhetik az előnyeit.
Miközben öltözködsz, nyílik az ajtó és egy civil ruhás, edzett testfelépítésű, de viseltes arcú férfi lép be rajta. Többnapos borostája és kialvatlan tekintete mérhetetlen fáradtságról árulkodik. Rossz bőrben van, mint aki napok óta éjjel-nappal dolgozott és közben nem jutott ideje a pihenésre. Azonban alighogy belép az ajtón, máris megpillant téged és megtorpan a küszöbön. Az ismeretlen férfi látványára működésbe lépnek a reflexek és az ösztönök, de miután tekintete az öltözőszekrényedre vándorol, hamar tudatosítja magában, hogy barát vagy, nem ellenség.
- Á, te vagy az új fiú - bólint csak úgy magának, majd kezet nyújt feléd. - Üdv, a nevem Kirk. De szólíts nyugodtan Jeremynek. Hogy vagy, haver? Te lennél a Ranger, akit ideküldtek Washingtonból? Nehéz volt a suli, mi?
Csevegés közben is jár a keze, a saját szekrényéhez lép és módszeresen pakolászni kezd, többnyire saját ruhadarabok között kotorászik. Elég egy pillantást rávetni, máris megállapíthatod, hogy óriási a rendetlenség odabent, nem csoda, hogy Kirk több percig is keresgél, mire megtalálja azt, amiért jött: egy márkás, drága mobiltelefont. Mikor végre sikerül előhalásznia, mosolyogva megrázza a fejét.
- A lányom rá van kattanva ezekre a kütyükre. Őrület, nem? Muszáj voltam elkobozni tőle, hogy lehiggadjon pár napra, de most elugrik érte az anyja. Foglalkozzon a barátokkal, meg ilyenek. Úgy értem, a mi időnkben hol voltak még ilyen cuccok? Örültünk magunknak, ha kaptunk egy baseball ütőt vagy egy focilabdát. Na, mindegy is - mondja, aztán észbe kap. - Majd elfelejtettem, López hívatott téged. Szóltak neki, hogy már az épületben vagy és hogy az igazgatónál volt jelenésed. Azt kérte, hogy ha találkozunk veled, mindenképp szóljunk, hogy menj az irodájába. Szóval, most szólok! Ha végeztél nála, ugorj be a pihenőszobába! A központi épület alatt van, ott vannak a többiek is.
Kirk nem sokára tovább áll és újra magadra maradsz. Egész csöndes a folyosó, bár egy monoton zúgó hang folyamatosan a füledbe lopakodik a szellőzőrendszeren át. Ez a hang a földszinti szervertermek általános zaja, tűrhető, nem vészes, bár egy kissé idegen és hátborzongató ebben a barátságtalan, végtelenül pragmatikus környezetben. Az öltöző ajtaján kilépve, jobb kéz felé fordulva López irodája alig öt lépésnyire van az öltözőtől, nyilván szándékosan építették így. Mikor odaérsz az iroda ajtaja elé, azt félig nyitva találod. A csoportfőnök már vár rád, ezért amikor bekopogsz, szinte azonnal elharsog egy "Szabad!"-ot. López az íróasztala mögött ül és sebesen gépel a laptopja klaviatúráján. Csak a másodperc tört részére pillant fel, hogy végigmérjen, majd máris a képernyőre szegezi a tekintetét.
- Maga Payton, jól gondolom? - kérdezi, de a kérdés költői. - A jövőben nem szükséges kopognia, ha be akar jönni. A taktikai ügynökök előtt nyitva áll az ajtóm. Persze csak akkor, ha én is itt vagyok.
Beletelik néhány másodpercbe, mire befejezi a gépelést és a teljes figyelmét neked szenteli. Bár az íróasztala előtt van két ütött-kopott szék, nem kínál ülőhellyel, inkább ő áll fel. Első ránézésre is megállapítható, hogy a rideg tekintet, a merev arckifejezés tettvágytól égő embert takar, a szemében égő tűz erre enged következtetni.
- Michael López vagyok, a Taktikai Csoportfőnökség vezetője és a maga közvetlen felettese - mutatkozik be. - Tudomásomra jutott, hogy minden szükséges információt megkapott az igazgató úrtól, ezért rá is térek a lényegre: még a délelőtt folyamán kiküldöm az egyik csapattal terepmunkára. Vázolom a helyzetünket: a közelmúltbeli terrortámadások túlnyomó többségét elhárítottuk, jelenleg kármentési folyamatok zajlanak. Természetesen naponta érkeznek hozzánk panaszok és fenyegetések, de ezek jelentős része komolytalan és csak leterheli a rendelkezésünkre álló erőforrásokat.
- A stratégiai és bevetési csoport ügynökei jelenleg támogató akciókban vesznek részt, a megszigorított biztonsági intézkedések miatt egy sor politikus és minisztériumi épület védelmében segédkeznek. Az ő távollétükben a taktikai ügynökökre kettős szerep hárul, elsősorban a valós fenyegetések elhárítása, másodsorban a gyakorlati támadások megakadályozása a feladatunk.
López kivár egy darabig, hogy akad-e valami mondandód, majd folytatja.
- Tudomásunkra jutott, hogy Abu Fayed szervezetében között akadtak olyan alvósejtek is, amelyeket már korábban megfigyelés alá helyeztünk, de mindeddig nem találtunk ellenük elég erős, vagy egyáltalán bármilyen bizonyítékot. Az elmúlt két hétben fokoztuk a megfigyelés erősségét és valamennyi célszemélynél viselkedésbeli eltéréseket tapasztaltunk. Fayed halála után néhány nappal óvatlan módon felvették a kapcsolatot azokkal a közvetítőkkel, akik Fayedhez kötötték őket. Közülük kettőt már elfogtunk, tőlük tudtuk meg az alvó sejtek pontos létszámát és listáját. Jelenleg a célszemélyek begyűjtése zajlik. Két óra múlva az egyik csapat a Huntington Parkba megy, maga pedig velük tart. A célszemélyek pontos személyazonosságát és fotóját a taktikai szobában fogom ismertetni, negyedóra múlva. Addig is, menjen a pihenőbe és ismerkedjen meg a csapattagokkal!
Zárszóként még rád pillant, és megkérdezi:
- Minden világos?
|
|
|
|
Post by Harvey Payton on Feb 12, 2017 11:19:29 GMT
Az igazgató jó benyomást tesz rá ennyi idő alatt is, jó kezekben van a CTU az első benyomása szerint. Végül mindenhová odakerül az aláírása, ahova kell, és átnyújt minden iratot az igazgatónak. A kérdésére pedig rövid válasz érkezik, miszerint a közvetlen parancsnokától kérdezzen a továbbiakban. - Rendben igazgató úr, köszönöm – nyújt még egyszer kezet, és a kézfogás után távozik. Az igazgató tényleg törődhet az embereivel, mert kifelé menet még odaköszön neki verbálisan, amire egy biccentés a válasza. Egészen komikusan hatna a jelenet, ha valaki ezt kívülről látta volna. Aztán elindul, hogy felfedezze, megtalálja az öltözőt, és végül nem is sok keresgéléssel oda is talál. Az épület logikusan van felépítve, hatékonyan oda lehet jutni bárhova rövid időn belül, ha van az embernek engedélye. Megsűrűsödnek az ellenőrzések, ahogy közeledik és az épület is elveszti látszat-barátságosságát, ahogy egyre közeledik a cél felé. A golyóálló ajtónál hümmög egyet, majd mindegy minden alapon lehúzza a kártyáját a panelen, „nagy örömére” kinyílik neki az ajtó. Pár kanyar és őrjárat után megérkezik az öltözőbe, ahol rövid keresgélés után megtalálja a saját kis kabinját. - 13, jó kis szám – szalad ki belőle, majd kinyitja és előveszi a ruháját. Jóval kényelmesebbe fog átöltözni hamarosan, örül, hogy minden új, még meg is szagolja. Az új ruha és bakancs illat eltéveszthetetlen bárki számára. Neki is kezd, gyorsan leveszi a zakóját, félcipőjét, nadrágját és felakassza őket, majd máris magához veszi az új ruházatot. Miközben tevékenykedik, megérkezik egy számára új figura, aki hamar köszönti őt, közvetlen stílusban. - Én lennék. Nem szeretek új lenni – rémlik fel benne miközben határozottan kezet fog Kirkkel, sem katonának nem szerette, sem Rangernek, legalábbis a képzés alatt. Úgy látszik, sokan tisztában vannak azzal, hogy honnan jött, míg ő semmivel sincs szinte. Az öltözést nem hagyja abba, de azért válaszol, ha már kérdezik. - Harvey Payton, őrmester. Bár úgy gondolom itt nem lesz sok súlya a korábbi rendfokozatoknak. A Silentre és a Harveyra is hallgatok – csal ki Jeremy belőle végül egy mosolyt. Továbbra sem az a szociális típus, talán a stressz, és az első nap izgalma váltja ezt ki belőle. Közben már a bakancsát köti, lassan befejezi az öltözködést, és bezár minden civil ruhát a szekrényébe, a kulcsát a zsebébe dobja. Látja, hogy a férfi eléggé kivan, de most nem kérdezősködik, ő is volt már ilyen bőrben, vagy rosszabban is. - Igen, Ranger és nem volt könnyű – felhúzza a lábán a nadrágot, ahol látszik a hüllő harapás nyoma. – Krokodil – fintorog, majd leejti a nadrágszárat. - A mi időnkben, ha lett volna ilyen, mi is ezt nyomkodtuk volna, de jobban jártunk így. Következetes apa lehetsz – biccent a telefon felé, neki erről egyelőre álmodni sem volt gondja. Valahogy sosem érezte magát úgy, hogy kellene gyerek neki, de jelenleg barátnő sincs a láthatáron. Kicsit talán irigykedik is a férfire. A rövid ismerkedésnek véget vet, hogy a parancsnok őt keresi, és ezzel máris igazolódik, hogy akiknek ismerniük kell, ezért tudhatta Kirk, hogy Ranger. Lépteit megszaporázza és hamarosan rá is talál a taktikai parancsnok irodájára, ahová rövid kopogás után bebocsájtást is nyer. Megáll két lépéssel pihenj állásban az asztala előtt, a férfi pedig bele is kezd. Látszik, hogy sokat próbált ügynök, ő nem fut felesleges köröket. - Értem, uram – bólint is mellé, miközben folytatja a parancsnok az eligazítást. Gyorsan kiderül, hogy máris bevetésre kell menniük, ezért hálás is kissé. Az egész napos téblábolás az épületben, meg a szocializálódás nem érdekelné annyira, szerencsésnek érzi magát. Egy kicsit legalább megismeri, hogy mi merre hány méter egy bevetésen, vagy küldetésen, bárminek is nevezik itt. - Minden érthető volt uram, remélem, nem okozom csalódást – biccent, majd emeli a kezét, hogy tisztelegjen, de félúton megállítja és fintorog is. - Sajnálom, a megszokás, uram – bólint és elindul a pihenőbe. Benyit és körbenéz, megnézi magának az embereket, akikkel dolgozni fog. Kirköt már ismeri, neki biccent is. - Harvey Payton, az új fiú – mondja a többieknek, majd várja a kérdéseket, vagy bármit, de még mielőtt bárki nekifogna, leül egy üres helyre.
|
|
|
|
Post by Michael López on Feb 12, 2017 16:42:09 GMT
López megmosolyogja az apró közjátékot, és egyszerűen vállat von. Valahogy sokkal barátságosabbnak tűnik a gesztus hatására, mint korábban.
- Ez itt nem a hadsereg - mondja, az arcán átsuhan egy apró félmosoly. - Nem várom el, hogy úton-útfélen tisztelegjenek nekem, sem senki másnak. Itt csak az számít, hogy hogyan teljesít és milyen minőségű munkát tesz le az asztalra. Ha jól végzi a dolgát, számíthat arra, hogy gyorsan kivívja a többiek tiszteletét. Most pedig, induljon!
A taktikai szoba és a bevetési egységek pihenőhelyisége a központi épületrész alagsorában húzódik. Mikor kilépsz a folyosó kétszárnyú biztonsági ajtaján, a lépcsősor alatt, közvetlenül veled szemben egy hagyományos, szürkére festett ajtót találsz, szemmagasságban téglalap alakú üvegablakkal. Az ajtón túl gyér a világítás, de a plafon alatt néhány miliméternyire futó vaskos csövek egyenesen abba az irányba vezetnek, amerre neked is kéne menned. Tőled függ, hogy megpróbálkozol-e az újonnan felfedezett bejárattal és megnézed, hogy merre vezet az ajtón túli szakasz, vagy inkább visszatérsz a felszíni részre és majd a középső épületnél keresel egy újabb lefelé vezető lépcsőt. Bárhogy is döntesz, könnyűszerrel eljutsz a pihenőhelyiséghez, hiszen mindkét út egyenesen odavisz, ahol az egyszerű, meszelt falak között egy méretes síkképernyős televízió bambul sötéten, a szoba közepén kényelmes fekete kanapékkal és fotelekkel. A bal hátsó sarokban érmékkel működő italautomata, mellette két, teletöltött vízadagolóval. Akadnak még kisebb asztalok bárszékekkel, amik a szobát körbeveszik.
Odabent heten tartózkodnak, a legtöbben hozzád hasonló öltözetet viselnek. Talán civil ruhában érkeztek és idebent öltöztek át, ez gyakori és követendő példa a kollégáid körében. Mikor belépsz az ajtón és köszönsz, Kirk azonnal felpillant, és fáradt arcán barátságos mosoly terül szét. Ő az egyik fotelben terpeszkedik és ironikus módon a felnyitható telefonját nyomkodja. Két társa a vele szemben lévő kanapén foglal helyet, hárman az ellentétes oldali rekamién ülnek, egy morcos tekintetű, sápadt fickó pedig a vízadagolóval babrál. Többségük elmormog valamit köszönés gyanánt, de különösebben nem foglalkoznak veled. Kirk tűnik a leginkább szószátyár típusnak, mivel azonnal magához ragadja a kezdeményezést.
- Szeva, Payton! - nyújtja feléd a kezét ültőhelyében, és ha odalépsz hozzá, gyorsan lepacsizik veled. - Jó rég találkoztunk, mi, cimbora? Gyerünk fiúk, legyetek egy kicsit barátságosabbak! Megharapta egy átkozott krokodil a Ranger suliban, ennél a fagyos fogadtatásnál többet érdemel!
A Ranger szó említésére néhányan felkapják a fejüket, ami azt mutatja, hogy nem mindenki olyan jól értesült a szolgálati múltadról, mint Jeremy Kirk.
- Elvégezted a Ranger tanfolyamot? - kérdezi az egyikőjük érdeklődve, majd erőt vesz magán, felpattan a kanapéról és kezet nyújt. - A nevem Fuller. Ő Sharp - mutat egy rövid fekete hajú, marcona fickóra -, ő pedig Marquez. - Marquezről lerí, hogy latin-amerikai származású, kreol bőre erről hűen árulkodik.
- Ha jól tudom Lópeztől, te leszel a csapat kilencedik tagja - jegyzi meg Marquez, aztán ő is készségesen kezet fog veled. A többiek nem erőltetik a dolgot, de azért barátságosan biccentenek. Leszámítva azt a sápadt arcú fickót, kezében egy műanyag pohárban teletöltött vízzel, aki most első ízben fordul meg azóta, hogy beléptél a szobába. Alaposan szemügyre vesz, de nem szól semmit, inkább Kirkhez fordul.
- Van már valami hír Matthews egységéről? - kérdezi.
- Én még nem hallottam semmit - feleli fejét csóválva. - De te is tudod, Alan, hogy ha szereznek valami új infót vagy találnak új bizonyítékot, azt nem kötik az orrunkra, inkább egyenesen Wiltchkowhoz mennek.
- Igaz - bólint Alan, aztán summás véleményt fogalmaz meg. - Idióták gyülekezete - mondja, és visszafordul, ezúttal az italautomata felé.
Kirk elnézi egy darabig, mint aki töpreng valamin, aztán oldalra pillant, egyenesen feléd.
- Alan Nieves nem szereti különösebben a stratégiaiakat - magyarázza, mint aki késztetést érez arra, hogy beavasson valami új dologba. - Mármint a Startégiai és Bevetési Csoportfőnökség srácait. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy López sincs túlságosan oda értük.
- Persze, mert Matthews nem engedte, hogy megkefélje és azóta pikkel mindenkire, aki alatta dolgozik - szúrja közbe Fuller, aztán a társaság, Nieves kivételével nagyot röhög, mikor leesik mindenkinek a véletlen szójáték és a benne rejlő poén. - Mindenesetre jól dolgoznak, ezt nem lehet elvitatni tőlük.
- Na ja - hagyta helyben Kirk. - Jól sikerült a randi Lópezzel, Payton?
|
|
|
|
Post by Harvey Payton on Feb 13, 2017 15:36:01 GMT
Lopez mondatán jár az esze, miközben az öltözőben bemutatkozik. Paytonnak csak egy elnézést kérő mosolyra futotta, de ebben tökéletesen igaza is volt a parancsnokának. ~Túl sokat mosolygok, nem lesz ez így jó, még a végén gyengeelméjűnek néznek. Pedig, ahogy nézem, itt kevés ilyen lehet.~ És igen, csupa kipróbált figura üldögél és beszélget, na meg páran felnéznek az érkeztére is. Kirkkel lepacsizik, aki régi ismerősként köszönti, pedig aligha találkoztak húsz perccel ezelőtt nagyjából. Hálás bólintás jár egyébként a férfinek, ahogy finoman utalást tesz a múltjára. Ez hat is gyorsan, bezsebelhet pár elismerő pillantást és egy új bemutatkozást. - Üdv Fuller, elvégeztem. Nem volt sétagalopp az biztos. Helló Sharp és Marquez – köszönt minden bemutatottat. – De azért nem kell hasraesni ettől. Csak ott… milliószor – vigyorog, próbál egy kis humort becsempészni a mondandójába. Kissé feszült ő is, ami nem csoda és kiderül, hogy ő lesz a csapat kilencedik tagja. Természetes, hogy mindenkivel lekezel, akivel csak lehet és hajlandóságot mutat erre. - Mágikus szám, remélem, bejön – vonja meg a vállát könnyedén, mikor is a sápadt férfi, aki eddig az italautomatát nyesztette, felé fordul, de nem köszönti. Nem veszi fel, nem lehetnek egyformák, valószínűleg ennél a fickónál ki kell érdemelni, hogy emberszámba vegye. De ugye amilyen a „fogadjisten”, olyan az „adjonisten” is. A beszélgetés felkelti a figyelmét, és emlékszik, hogy López jóképű fickó, Matthewes pedig bizonyára nő, és szép is lehet, a parancsnok fizimiskájából kiindulva, mégis lehet valami konfliktus. Ebbe nemigazán tud belefolyni, nem ismeri a résztvevőket. - Ahha – próbálja felvenni a fonalat, de mindenképpen elraktározza ezeket az információkat. Elröhögcsél ő is szójátékon, de hamarabb abbahagyja, mint bárki más, kivéve Nievesnél, aki ugye el sem kezdte. - Minden oké volt, nem akart kivallatni és még négyüteműt sem kellett csinálni, miközben hozzám beszélt. Közben pedig nem rugdosta ki a kezem, hogy nyaljam egy kicsit a betont. Szóval… - újabb vállvonás, és érdeklődése az italautomatára terelődött. Bár nem szomjas, ez később még változhat, szóval az eligazítás előtt biztos venni fog valamit, ha lesz rá idő. - Ki jön még velem ma a Huntington Parkba? Csak az arcok miatt, nem lenne jó seggbe lőni senkit, vagy fordítva – kérdezi vigyorogva. Valóban kíváncsi arra, hogy kik jönnek, meg arra is, hogy mennyire tudják a többiek, hogy dolguk lesz ma. Úgy érzi, hogy a mai nap a szociális csúcs az életében, de mindenesetre kezd lazulni és fesztelenebbül érezni magát. Jó kis társaság lesz ez.
|
|
|
|
Post by Michael López on Feb 14, 2017 12:58:43 GMT
Kirk figyelmesen hallgat téged és az arcán a komoly érdeklődés jelei mutatkoznak, bár ha jobban megfigyeled, látni véled, hogy ő mindenkihez így viszonyul, bárkivel is beszélgessen. A megnyilvánulásai, a gesztusai és a kedélyessége lerí róla rögvest, amint megszólal. Kirk egy természeténél fogva beszédes és barátkozós típus, aki könnyen kezdeményez vadidegen embereknél, ezt néhány perccel ezelőtt az öltözőben már magad is megtapasztalhattad.
- Ezt még nem tudjuk - csóválja meg a fejét Kirk. - Majd a fejtágításon helyére kerülnek a dolgok.
Mielőtt bővebb magyarázatot adhatna a kérdésedre, egy, a pihenőszobában tartózkodókhoz hasonló jó vágású, jól fésült, edzett testfelépítésű, távol-keleti fizimiskájú férfi nyit be az ajtón és az öklével figyelemfelkeltés gyanánt hármat dobbant a kilincs fölött.
- Figyelem, emberek, az eligazítás hamarosan megkezdődik! Jöjjenek az eligazítóterembe, most!
Nieves az első, aki reagál a felszólításra, majd a társaság tagjai gyors egymásutánban pattannak fel a kényelmes ülőhelyekből és szervezetten kimasíroznak a folyosóra, élükön azzal a fickóval, aki az eligazítóba parancsolt titeket. A sort Kirk zárja, közvetlenül mögötted. A bevetési egységek taktikai szobák néhány lépésnyire van a pihenőhelyiségtől, ezért másodpercek alatt odajuttok. Kirknek azonban ennyi idő is elég ahhoz, hogy ellásson némi információval. Vagy azért, mert képtelen megállni, hogy csöndben maradjon, vagy azért, hogy jótevőként egyengesse az utadat, mint új fiúét.
- Az a fickó Tom Baker. Kemény éveket húzott le itt, Los Angelesben, még David Palmer elnöksége alatt. A legjobbakkal dolgozott együtt. Úgy ismeri a CTU-t, mint a tenyerét - meséli halkan, de nagy átéléssel. - Az átszervezések után helyezték vissza, hogy segítsen rendbe tenni az itteni állapotokat. Főleg neki köszönhető, hogy a stratégiaiak és a taktikaiak még nem falták fel egymást elevenen.
A taktikai szoba ajtaján belépve egy nem túl tágas, de praktikusan berendezett közepes méretű helység tárul eléd. Középen egy jókora asztal terpeszkedik, rajta Los Angeles város és környékének részletgazdag térképével, a falakon síkképernyős televíziók lógnak és az aktuális feladat részleteit mutatják, a szoba túlsó végében hagyományos, háromlábas állvány áll, rajta fehér táblával magányosan, mellette fekete filctollal. López már odabent várta a csapatot. Miután mindenki elhelyezkedett és körül állta az asztalt, a csoportfőnök lenyomott egy gombot, mire a képernyőkön egy sor név és személyleírás jelent meg, a célszemélyek fotóival illusztrálva.
- Mint már korábban értesültek róla, a terrorelhárítás elfogott két közvetítőt, akik Abu Fayednek dolgoztak - mondta López. - Ennek a két férfinak az volt a feladata, hogy új, potenciálisan beszervezhető alvósejteket keressen Fayednek és lehetőségeik szerint ezeket a sejteket állandó figyelem alatt tartsa amiatt, hogy időben kiszűrjék az Assadhoz hű csoportokat. A hírszerzés információ alapján tudjuk, hogy Hamri Al-Assad halála megosztotta az iszlám közösséget, és azok, akik korábban a szervezetét alkottak, két részre szakadtak. Jelentős részük támogatta Abu Fayed azon elképzeléseit, miszerint radikálisan kell fellépni országunk ellen. Mint mindannyian tudják, két héttel ezelőtt szovjet eredetű táskabomba robbant Valenciában, Santa Clarita mellett. A terrorelhárítás ügynökei elfogták vagy kiiktatták a felelősök java részét, és megakadályozták a további atombombák felrobbantását. Fayed amerikai kapcsolata, a bombákat szállító szovjet tábornok és maga Fayed is meghalt. A történtek miatt az alvósejtek egy része bepánikolt és megpróbálták felvenni a kapcsolatot azokkal a közvetítőkkel, akik korábban beszervezték őket. Miután ezeket a közvetítőket elfogtuk és kihallgattuk, megtaláltuk azt a listát, ami a még nem aktivált alvósejteket tartalmazza.
López tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy mindenki értelmezze és megeméssze a hallottakat, majd folytatta.
- Tekintettel arra, hogy Fayed és Assad kapcsolata nem hosszú ideje romlott meg, az alvósejtek viszonylag frissek. Feltételezéseink szerint a legtöbbjük nem rendelkezik robbanóanyaggal vagy bármilyen más fegyverrel, mivel Fayed minden rendelkezésére álló erőforrást az atombombák felrobbantását támogató műveletekhez csoportosított. Ennek ellenére mindannyian veszélyesek és nem tudhatjuk biztosan, hogyan reagálnak a hatóságok megkeresésére. Annak érdekében, hogy szavatoljuk a civil lakosság biztonságát, összehangolt rajtaütéseket indítunk, ugyanabban az időben, valamennyi általunk ismert alvósejt ellen. Baker ügynök?
Baker addig összefont karjait maga mellé engedte, kissé előrehajolt és rátámaszkodott a térképasztal peremére, miközben végigjáratta a tekintetét a jelen lévő csapat tagjain.
- Mivel a rendőrség teljes kapacitását lefoglalja a városban kialakult helyzet, a Stratégiai és Bevetési Csoport egységei pedig a Védelmi Minisztérium utasítása alapján cselekednek, a Taktikai Csoportfőnökségre komoly szerep hárul - magyarázta. - Ugyanakkor a rendelkezésünkre álló csapatok csekély létszáma miatt az összehangolt támadásokat nagyon precízen kell végrehajtani. Nem hibázhatnak és nem késlekedhetnek.
- Az alvósejtek szétszóródtak a városban és élik a hétköznapi életüket. Legfeljebb három fős sejtekről beszélünk, de sokan vannak egyedül és párban is. A maguk akciózónája a Huntington Park területét fedi le, közel a belvároshoz. - Baker rábökött a térképen arra a területre, amelyről éppen beszélt. - Ebben a körzetben két alvósejtről van tudomásunk. Úgy tudjuk, hogy a belváros közeli elhelyezkedésük nem lehet véletlen és gyanítjuk, hogy ők azon kevés kivételek közé tartoznak, akik fegyvert szereztek maguknak. Most pedig jöjjenek a beosztások. Kirk, Fuller, Marquez és Payton, maguk az Olive Street 3829 alá mennek. Kirk az egységparancsnok. Az első célszemély Shihaab al-Mahdavi, 21 éves, radikális muszlim bevándorló, ideiglenes letelepedési engedéllyel, ösztöndíjas egyetemista, szüleit elvesztette az afganisztáni háborúban, apja korábban érintkezett az al-Kaida terrorszervezettel. A második célszemély Shihaab amerikai barátnője, Chanita Wiley, 19 éves, nincstelen, anyját gyerekkorában elvesztette, apja az iraki háborúban halt meg, gyalogosként szolgált. A feladat egyszerű: ártalmatlanítsák és fogják el őket, majd hozzák be az elhárításhoz kihallgatásra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden áron akadályozzák meg, hogy bárkivel is kapcsolatba lépjenek! Ha kell, lőjjék szét a telefonjukat, de nem telefonálhatnak, nem küldhetnek SMS-t, e-mailt és semmi egyéb módon nem jelezhetnek a társaiknak! A többiek velem jönnek a Laure Ave 2094-hez, az egységet én vezetem.
Mikor befejezte, felpillantott Lópezre, aki aprót biccentett és újra magához vette a szót.
- A műveletiek és az adatelemzők élő támogatást nyújtanak az akció ideje alatt, az igazgató és a csoportfőnökségek vezetői valós időben követik a mozgásukat, valamint a történéseket. A városban tizennyolc hasonló akció van folyamatban, a távolság miatt az odarendelt ügynököket már kiküldtük a helyszínre, hamarosan megérkeznek és felveszik a pozíciójukat. Egy órájuk van arra, hogy felkészüljenek, kiérjenek a helyszínre, majd további egy órájuk, hogy feltérképezzék a környéket és megbizonyosodjanak arról, hogy a célszemélyek otthon, vagy a közelben tartózkodnak. Az adatelemzők már gondoskodtak róla, hogy mondvacsinált okokból mindannyian otthon várjanak magukra. Nagyon fontos, hogy az akció kezdetéig maradjanak észrevétlenek! A támadást csak minden helyszíni akciócsoport visszajelzése után, az általam kiadott parancs értelmében kezdhetik meg. A parancs tiszta lesz és világos. A Huntington Park területén zajló akciókért Baker ügynök a felelős, ha bármi gondjuk van, előbb az egységparancsnokuknak szóljanak, ő majd továbbítja Baker ügynöknek, ő pedig nekem. Jómagam a város nyugati részén leszek és egy másik műveletet irányítok. Még egyszer mondom: támadás csak és kizárólag az én parancsomra!
- Az eligazításnak ezzel vége. Az akciót civilben hajtják végre, hogy ne keltsenek feltűnést, de az ingük alá vegyenek golyóálló mellényt. Vegyék magukhoz a szükséges felszerelést, ellenőrizzék le és menjenek a mélygarázsba! Két terepjárót már előkészítettem maguknak, amivel a helyszínre mehetnek. Egy csapat egy terepjáró. Van kérdés? Nincs? Remek! Akkor indulás!
|
|
|
|
Post by Harvey Payton on Feb 17, 2017 12:53:18 GMT
Az egész kezd barátságos lenni. A jó légkör mindig fontos egy munkahelyen, itt pedig normálisan viszonyulnak az emberhez. Harvey úgy érzi, hogy ha jól teljesít, megfelelő tiszteletet tud bárki szemében kivívni, de ha valami balul sül el, akkor sem teszik piedesztára – ha meg nem is dicsérik -, hanem bátorítani fogják. Persze minden attól függ majd, hogy egy-egy hibát az ő képessége, vagy pedig valamilyen információ hiánya okoz-e. Abban is egészen biztos, hogy nem nagyon lehet itt hibázni terepen, mert nemcsak a saját, vagy a kollégái, hanem civilek is megsérülhetnek. Emiatt eléggé izgatott, a katonaságnál más a helyzet, idegen országban tevékenykedni, mint az Egyesült Államok területén. Mégiscsak hazája fiait kell védeni, ami sokkal több koncentrációt igényel majd. Hiányolja, hogy még nem ismeri a taktikai felállásokat, mit lehet, és mit nem, de talán a hamarosan elkezdődő eligazítás erre is választ ad majd. Egy újabb figura jelenik meg a képzeletbeli sakktáblán, akire mindenki felfigyel. Meginvitál mindenkit, és határozottsága és az iránta kialakult érezhető tisztelet miatt mindenki összekapja magát és elindul az eligazítóba. Hamar kiderül számára, hogy egy élő legendával van dolguk, legalábbis Kirk beszámolója szerint. - Kösz az infót – veti oda halkan a férfinek, közben pedig belép a helyiségbe a többiek után, majd elfoglalja az egyik ülőhelyet. Nem sokáig teketóriáznak, a parancsnok máris belekezd az eligazításba. Harvey erősen koncentrál, hogy felvegye a fonalat és minden fontosat megjegyezzen. A lényeg, hogy el kell fogniuk egy terroristát, és be kell hozniuk eligazításra. Szerencsés a beosztása, csupa olyan fickóval került egy csapatba, akik szimpátiájukat fejezték ki irányába. Plusz kiderül, hogy Kirk lesz az egység vezetője, így teljesen megnyugszik. Nem tudja ugyan, hogy egyéb dolgokban – egység vezetés, parancsnokság, intuíció – mennyire felkészült a férfi, de az eligazítás végére rájön maga is, hogy erre valószínűleg nem is lesz szükség. Mivel eléggé feszített az idő, gyorsan pontot tesznek az eligazítás végére a két vezető ügynök. Harvey egyszerre pattan fel a többiekkel, majd Kirkjöz fordul. - Örülök, hogy te vezetsz az első bevetésen. Azt tudjuk esetleg később, hogy van-e valamilyen katonai múltja a célpontnak? Talán fontos lehet, ha mondjuk bombaszakértő, vagy ilyesmi – kérdezi és követi a többieket a fegyverraktár felé.
|
|
|
|
Post by Michael López on Feb 19, 2017 14:08:22 GMT
López az elsők között hagyja el a taktikai szobát, Baker és emberei néhány pillanattal később lépnek ki a helyiségből. Mikor csak négyen maradtok odabent, Kirk megálljt int a csapat tagjainak és a térkép fölé hajol, hogy jobban szemügyre vegye a célzónát. Az orra alatt mormol valamit, a lehetséges megközelítési útvonalakat böngészi. A korábban látott cseverészős jó kedve egy pillanat alatt a múlté lesz, máris a soron következő feladatra és a küldetésre koncentrál.
- A hírszerzés információi szerint egyik célszemély sem kapott katonai kiképzést, de ahogy az eligazításon elhangzott, nem kizárt, hogy fegyverhez jutottak. - Kirk hangja barátságosan szól, de a határozott és tárgyilagos stílus nyomokban sem emlékeztet arra a közvetlenségre, amellyel korábban irányodba vagy bárki más irányába viseltetett. Néhány másodpercig még az asztali térképet böngészi, aztán felegyenesedik és megköszörüli a torkát.
- Jól van, emberek, hallották López csoportfőnököt - mondja csípőre tett kezekkel. - Civilben közelítünk déli irányból. Most pedig, jöjjenek utánam!
Kirk maga után inti a csapatot, és miközben kettesével haladtok a folyosókon a fegyverraktárak irányába, az egységparancsnok folyamatosan utasításokat sorol.
- A küldetés ideje alatt civil öltözéket fogunk viselni, a szükséges felszerelés pisztoly, tár, golyóálló mellény és mindenki két frekvenciára állítsa az adó-vevőjét! Egyik frekvencia az egység közös csatornája, másik frekvencia a teljes Baker-csapat csatornája! - Rendelkezik határozottan.
Gyorsan odaértek a raktárakhoz, amelyet egy rácsozott biztonsági ajtó vág el a külvilágtól. Az ajtón túl két biztonsági őr áll, egy detektorkapuval, valamint egy kis íróasztal, mögötte egy harmadik egyenruhással.
- López csoportfőnök már értesített arról, hogy milyen felszerelésekre van szükségük - pattan fel az íróasztal mögül a szolgálatos leltárvezető és kezet ráz Kirkkel. - Összekészítettük a csomagokat, ott van közvetlenül jobb kézre, az előkészítő asztalon!
Kirk barátságosan biccent, lehúzza az azonosítókártyáját a falra szerelt biztonsági panelen, majd sorban előreengedi a csapat tagjait, akik a te kivételeddel rutinosan mozognak az ismerős helyiségek falai között. Sebtiben aláírja az átvételi papírokat, majd amikor a leltárvezető mindent rendben talál, ő is utánatok ered. A fegyverraktár egy újabb rácsos falon túl helyezkedik el, sűrű polcok és zárt szekrények sorakoznak egy meglepően tágas és nagy belmagasságú helyiségben, de az előkészítő asztal még a rács előtt, az oldalsó válaszfal mellett terpeszkedik, rajta a kézi fegyverekkel, pisztolytáskákkal, adó-vevő egységekkel, kevlármellényekkel és tartalék tölténytárakkal.
- Payton, vegyen fel valamit arra a pólóra, nem akarom, hogy ország-világ lássa a terrorelhárítás emblémáját! - utasít Kirk, majd az asztalhoz fordul és az egyik golyóálló mellényért nyúl. Gyorsan belebúj és rögzíti a tépőzárakat, majd elveszi az egyik fegyvert és a pólója takarásában a nadrágjába csúsztatja. Erre egy hétköznapi, lezser kabátot vesz fel, amit még a pihenőszoba óta cipelt magával, a kabát jobb és bal zsebébe egy-egy fegyvertárat mélyeszt. Az adó-vevő egységet a fülébe illeszti, az ujjával finoman rábök az aktiváló gombra és máris hallja a statikus sistergést. Megvárja, míg a többiek is követik a példáját, majd beállítja a megfelelő frekvenciatartományokat és tesz néhány próbát.
- [Próba adás, egy, kettő, három] - mondja.
- [Próba vétel, egy, kettő, három] - feleli Marquez.
Miután mindenki elkészül, Kirk gyorsan végigjáratja a tekintetét a csapaton, aztán int egyet a biztonsági személyzet tagjainak és visszaindul a folyosóra. Nem megy vissza a földszintre, mivel a mélygarázs a keleti épületrész alatt helyezkedik el, és jelenleg is a föld alatt vagytok, a szervizjáratokon keresztül és a szolgálati azonosítókártyája segítségével minden biztonsági ponton keresztülvezeti a csapatot. Egy-két perc alatt eléritek a mélygarázs kétszárnyú bejáratát, amelyen túl benzinszag terjed és halkan búgó motorhangok visszhangzanak. A garázs óriási és szinte minden parkolóhely foglalt, de a hozzátok legközelebb eső soron két fekete, átalakított Ford Expedition terepjáró már járó motorral vár. Mellettük egy szolgálatos őr várakozik, de miután észreveszi a közeledő csapatot, elétek siet.
- Az autók menetkész állapotban, hátul mindent megtalálnak, amire szükségük lehet, ha a helyzet eldurvul - jelenti készségesen, majd arrébb lép. - Sok sikert, fiúk!
- Fuller, maga vezet, Payton és Marquez hátra! - Parancsolja Kirk, ő maga a vezető melletti ülésen helyezkedik el. A kényelmes, vajszínű bőrülésekben egészen elsüppedhet az ember, de az autó robusztus megjelenése már árulkodik arról, hogy nem szériapéldányról van szó. - Induljunk, Bakerék majd jönnek utánunk!
Kirk szakavatott mozdulatokkal betáplálja a GPS-be az eligazításon elhangzott pontos címet, miközben Fuller fokozatosan gyorsít, ahogy a parkoló autók és a sorok között szlalomozik. Hamarosan eléri a felhajtót, amelynek végén egy biztonsági ellenőrzőpont és egy sorompó állja el az autó útját. Bármilyen fontos is a küldetés, és szorít az idő, a csekkoláson át kell esni. Marquez megállítja az autót, leengedi az ablakot, Kirk pedig odanyújtja a kártyáját, amit az őr egy terminálon húz le.
- Rendben van, mehetnek! - mondja, mikor mindent rendben talál. Az egész procedúra nem vesz igénybe többet néhány másodpercnél. Marquez beletapos a gázba és nem sokára már elvegyültök a délelőtti nagyvárosi forgalomban.
Hamarosan mindnyájatok fülében megreccsen az adó-vevő.
- [Kirk, itt Baker ügynök. Egy percre követjük magukat. Értesítsenek, ha a helyszínre értek és szóljanak, ha bármi gyanúsat tapasztalnak. Vége.]
- [Értettem. Vége.] - Feleli Kirk, közben előveszi az okostelefonját és azon matat, majd hátrapillant a válla felett.
- Payton, vegye fel a kapcsolatot a központtal a hármas csatornán és tudja meg, hogy ki irányít minket az adatelemzőktől! - adja ki a parancsot, majd hirtelen észbe kap és gyorsan hozzáteszi. - A hármas csatorna rendszeresített standard frekvencia a terrorelhárítás adó-vevőiben. Mindig a központhoz kapcsol.
// A következő játékosi hozzászólás után ebben a témában folytatódik a kaland. //
|
|
|
|
Post by Harvey Payton on Feb 21, 2017 13:16:40 GMT
Kirköt figyeli, ahogy a rajtaütést tervezgeti a térkép felett. Neki is van néhány ötlete, illetve jelenleg egy, amit meg is oszt azonnal a többiekkel. - Esetleg célszerű lehet kettesével megközelíteni a helyszínt. Ha egyszerre négy civil férfi kiszáll egy fekete autóból, az is feltűnő lehet. De ha ketten még előbb esetleg. A fekete autó csak tipp – teszi még hozzá, majd a parancsnak megfelelően felzárkózik a többiekhez. Elnézni a belépőkártya tudományát, és bejut ő is az első helyiségbe. Vesz magához egy fekete bőrkabátot, ami nem rendelkezik semmilyen jelzéssel. Aztán felveszi a kevlárt, rá a pólót és kabátot, elvesz egy Glockot, ellenőrzi gyorsan, a helyére pattintja a tárat és egy belső tartót is felvesz, abba süllyeszti a fegyvert. Két tárral egészíti ki ő is a kollekciót, ez a standard általában. Egy kis pengéjű kést is magához vesz, azt belülről a kabát belső zsebébe helyezi. Egy kicsit ügyetlenkedik az adóvevővel, aztán mégis sikerül a kívánt frekvenciára állítani azt, ki is próbálja mindjárt. - Próba vétel, egy, kettő, három – tökéletesen működik az eszköz, így azt be is állította. nem sok kell és már az autóban ülnek, némi folyosó járkálás, kártyalehúzás után. Parancs szerint beül hátra, amikor Bakernek megszólal a hangja a fülében. Tökéletesen működik a szerkezet, immár bebizonyosodott. Kirk újabb parancsa már csak kizárólag őt érinti és némi értetlen arc és magyarázat után, már át is kapcsolja a fülesét a harmadik frekvenciára. - Itt Payton ügynök a taktikaiaktól. Információ kell arról, hogy ki szemünk az adatelemzőknél. Vége. – fejezi be az adást, nagyjából ezeket filmekből tudja, ő sosem volt rádió közelben, legalábbis nem ebben a formában. Közben folyamatosan figyel a légzésére, lenyugtatja magában a harci vágyat, és előhozza a koncentrációt, és természetesen várja a választ.
|
|
|